Ez volt akkor a remény. Ez volt az az időszak, amikor otthoni barátaim rendszeresen és szinte egybehangzóan arra biztattak, hogy költözzünk haza, merthogy a sok jó európai minden, a jólét meg nyugalom be fog következni. Ugyanolyan békés mindennapok várnak otthon öregkoromra, mint itt Kanadában, kivéve persze, hogy Pesten le lehet menni a haverokkal sörözni a sarki kocsmába.

Nem hiányzik ez nekem? Kérdezték sokan akkor.

Már több éve nem kérdezik.

Ha kérdeznek valamit, akkor az leginkább kanadai bevándorlással kapcsolatos.

Az okuk megvan rá, Magyarország enyhén szólva furcsa hely lett az utóbbi években. Elég hülye szó erre, hogy furcsa. Pedig az. Igaz, a barátaim egyre szarabb helyről és rasszista bagázsról beszélnek. Ezt persze én nem mondom, innen nem is lenne szalonképes, már így is mindenki azt mondja, Kanadából könnyű.

A mondanivalójuknak persze nemcsak az a része helytálló, hogy itt nem találnak ki naponta új adókat, hanem az is, hogy itt nem zsidóznak sem az utcán, sem az újságban, a parlamentben pedig pláne nem. És az is igaz, hogy itt elég jól megvitatják a törvénytervezeteket, és elég ritka az a nap, amikor félezernél több törvényt hagynak jóvá. Meg itt nincs egypárti alkotmány, és választási törvény sincs.

Sőt az is igaz, hogy itt a postás nyugodtan leteheti a csomagot az ajtó elé, ha nem vagyunk itthon, és nem lopják el a házad elől a szemeteskukát sem. Irigyelnek, hogy nálunk hetekig nem látjuk az ország vezetőit a képernyőn, vagy ha esetleg mégis, akkor is valami kereskedelmi megállapodást ír alá –no, nem Azerbajdzsánnal persze.

Azt értem, nekik jó okuk van rá, hogy ezeket mondják, sokuknak munkája sincs, de még akinek igen jól megy is, annak sem tetszik a feszültség, az állandó anyázás, az ország megosztottsága, a gyerekeik számára egyértelműnek látszó kilátástalanság, az országban növekvő nyomor. Tudományosan: a makrokörnyezet alacsony színvonala negálja a mikroklíma által nyújtott kényelmet és jómódot.

Már olyasféle példákat mondanak, mint annak idején a Fülöp-szigeti barátom, egy igen szegény tartomány igen gazdag kormányzója, aki hiába hozatott egy jumbónyi Evian vizet az uszodájába, a kerítésen kívülről akkor is bejött a nyomortanyák bűze.

Hazánk is ilyen irányba halad, de itt nemcsak a nyomortanyák, cigánytelepek és hajléktalanok bűze jön be, hanem mindenekelőtt a rasszizmusé, és az a legbüdösebb.

Nem a mostani kormány alatt kezdődött ez, mint ahogy a problémák sem, de most valahogy kezd elszakadni a cérna. Úgy néz ki, fordulóponthoz érkezett az ország. Az angolul „tipping point”-nak nevezett tünemény egyik sajátossága, hogy majdnem lehetetlen visszafordítani. Mert minél több ember megy el az országból, annál rosszabb lesz, ez egyértelmű. Mert nem a nyugdíjasok mennek el. A felkészült, nyelveket beszélő, viszonylag fiatal lakosság megy el, aki tehát eddig adófizető volt, legalábbis potenciálisan.

Sokan a szélsőségesek bűze miatt mennek el az országból, ami persze arányaiban még több szélsőségest hagy otthon. Ráadásul az egyre rosszabb helyzet is az ő malmukra hajtja a vizet.

Hol itt a megállás? Összefogás kellene, de ennek se híre, se hamva. Sokan a most lezajlott tüntetést, amin kormány és ellenzék egy színpadon lépett fel, ennek első jelének tartják, de ez nem így van. Sokkal több volt ugyanis a háttérben az elítélő hang, mint az egyetértő. Az ott lévő baloldaliakat azért ítélték el, mert a fideszesekkel együtt tüntetnek, a fideszeseket meg jobbról zsideseszezik le még jobban.

Az ember csak kapkodja a fejét. Az ország nem két, hanem legalább 3-4 részre szakadt, és nemcsak függőleges vonalak mentén, pártok szerint, hanem vízszintesen is, ahol a nyomorban élő négymillió feje felett van az első választóvonal.

Ilyen helyzetben aztán mindenki más a hibás, csak mi nem. Az „elmúlt nyolc év” még mindig megy, a Nyugat, az IMF is hülye. A bankokról nem is beszélve, azok eleve rohadékok, mert vissza akarják kapni a pénzt, amit nekünk adtak, ráadásul kamatostul. Hibás a cigány, és persze mi nem, igaz, ha dolgozni akar, se adunk neki munkát. Hibás a zsidó, mert neki több van, állítólag, meg különben is, miért ne! Meg amúgy is. Igaz, kis nép, az egész világon annyi zsidó van, mint magyar, de valahogy mégis minden problémáért őket lehet okolni.

Mindent másra kenünk, pedig magunknak ártunk a legtöbbet. Ezt nehéz beismerni, egyszerűbb másra kenni, meg divatos is, sőt, szavazatokat is hoz. Pedig igaz az a pesti mondás, hogy ha a magyaroknak lenne atombombájuk, ők saját magukra dobnák.

Hogy a parlamentet is elérte a nácizmus, ez csak idő kérdése volt. Én egy jó éve azzal fejeztem be egy interjúban adott válaszomat, hogy már csak az a kérdés, hogy megáll-e az ország Horthynál, vagy jön Szálasi. Akkor többen kuncogtak ezen, de pár héttel később felavattak nem egy Horthy-szobrot, majd jött a Nyirő-féle busójárás, legfőbb állami vezetéssel avatták fel Wass Albert szobrát, majd a nemzeti tanterv is gazdagabb lett ezzel a néhány nácibaráttal.

Most meg nézem a tévében, hogy világhíres genetikusprofesszorunk magyarázza hosszú időn keresztül, hogy a zsidó nem azért okosabb, mint mondjuk a cigány, mert genetikailag magasabb rendű lenne, hanem azért, mert ötezer éve mást se hall, mint hogy tanuljon. Aztán arról magyaráz alaposan, hogy a cigányság sem azért szegényebb, mert genetikailag lenne „hátrányos helyzetű”, hanem azért, mert a kultúrája orális – zene-, ének- és tánc alapú –, és nem hangsúlyozzák az iskolát eléggé azokban a közösségekben.

Persze amit a professzor mond, az mind igaz. Jó is, hogy elmondja.

Na de kérem, itt tartunk 2012-ben?

Gondolom, hogy ez a beszélgetés Amerikában valamikor 50 vagy 80 évvel ezelőtt lezajlott. Az én ötéves unokámnak is világos Vancouverben, hogy ő semmivel nem különb, mint a kínai vagy fekete társa. Hogy nekünk most kell a XXI. században bizonygatni, hogy genetikailag egyenlők vagyunk, tehát a rasszizmusnak nincs alapja?

Az ész megáll.

Így hát az van, hogy míg mi beléptünk Európába, Európa nem lépett be Magyarországra, sikeresen távol tartottuk hazánktól. Pedig ott volt helyben egy „Kanada”, ugyanazzal az értékrenddel és mindennel, amit tőlünk irigyelnek barátaim. A pénzekért persze mindig jelentkeztünk – most is harcolunk a kohéziós alapokért –, pedig ezeknél sokkal többet jelentett volna, ha az értékeiket vesszük át.

Próbálom elképzelni, hogy mondjuk a CNN-ben bizonygatná néhány világhíres professzor, hogy a négerek nem azért szegényebbek, mert genetikailag alacsonyabb rendűek, á, dehogy.

Hiába próbálkozom. Valahogy elképzelni sem tudok itt egy ilyen tévébeszélgetést.

Ehhez egy nagyon furcsa ország kell.

A szerző közgazdász, Toronto

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.