A bizottsági ülés jegyzőkönyve 15-én még nem volt olvasható a parlament honlapján, azaz a képviselők – bízva a frakcióvezetők tanácsában – a szakmai vitát nem ismerve fognak szavazni. A javaslatot nyilvánvalóan nem egyeztették az érdekképviseletekkel, a civil társadalommal, de még az illetékes tárcákkal sem.

Az országgyűlési képviselők tehát a kellő, a jó döntéshez szükséges széles körű ismeretek hiányában, a várható hatások felmérését mellőzve fognak szavazni. A képviselők e módosítót megszavazó többsége várhatóan nem lesz tekintettel arra, hogy szavazatával egyenlőtlenségre adja áldását.

E módosító ugyanis a következőket is tartalmazza: „… a közalkalmazotti jogviszony, kormányzati szolgálati jogviszony, az állami vezetői szolgálati jogviszony, közszolgálati jogviszony, bírói szolgálati viszony , igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony vagy ügyészségi szolgálati viszony, fegyveres szervvel hivatásos szolgálati viszony és a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszony tekintetében bevezetésre kerül a dupla ellátás tilalma . … az e jogviszonyban álló személyek illetményük mellett öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban és szolgálati járandóságban, átmeneti bányászjáradékban és a balettművészeti életjáradékban nem részesülhetnek …”

Mindazon mások, akik bármely más munkára irányuló jogviszony keretében nyugdíj mellett dolgoznak, megtarthatják nyugellátásukat és bérüket is. Ez nyilvánvalóan ellentétes az esélyegyenlőségről szóló törvénnyel, és remélhető, hogy az esélyegyenlőségre ügyelő hatóság hallatni fogja a hangját. Külön érdekesség e tekintetben, hogy az állam a saját szolgáival tol ki, és a saját felelősségi körében lévő közszolgálatokat rombolja, az ezek által ellátandó lakosok ellen tesz.

Nem kétséges ugyanis, hogy a nyugdíjas közszolgák tekintélyes része nem az alulfizetett munkáját fogja megtartani, nem a nyugdíjpénztár gondjain fog hangyányit segíteni. A cél feltehetően a létszámcsökkentés és ezzel a közellátások forrásaival való takarékoskodás. Lehet, hogy van még olyan területe a közszolgálatoknak, ahol létszámfelesleg van, lehet, hogy egyes állami felelősségi körbe tartozó ellátások szűkítéséhez kapcsolódó létszámcsökkentésnek így kívánnak irányt, célpontot adni ahelyett, hogy az illetékes vezetőkre bíznák a döntést arról, hogy a csökkenő állami támogatást hogyan verik le a dolgozókon.

Lehet, hogy a tervezett, remélt elbocsátásokhoz kapcsolódó végkielégítéseket akarják központilag megtakarítani, esetleg a munkanélküliségi mutatók romlását akarják megelőzni ilyen módon. Mindez viszont kimeríti az életkor szerinti diszkrimináció fogalmát. Nehezen érthető továbbá, hogy a kormány miért akarja a választókat maga ellen hangolni. És nemcsak a közvetlenül érintetteket, hanem azokat is, akik emiatt rosszabb oktatási, egészségügyi, közszolgáltatási ellátást fognak kapni.

A szerző orvos