Másfél évig mennek egy úton (ami természetesen teljesen más út, mint amit az azt megelőző nyolc évben ígértek), meghirdetik az önfenntartó felsőoktatást, döntenek az új keretszámokról, ideológiát kerítenek hozzá, a jobboldali sajtó át is dobja a váltót, és lelkesebben érvel a tandíj mellett, mint Gyurcsány hat éve, aztán zutty, a kormányfő gondol egyet, nem, nem, mégse, legyen inkább mindenkinek ingyenes a felsőoktatás, pfuj, ronda keretszámok, ő mindig is ezt mondta.

Náluk ez a kormányzás. Ennyit gondolnak a világról, az országról, a nemzeti együttműködésről. Két hete tüntetnek a különféle hallgatói szervezetek, tiltakoznak a rektorok, sztrájkolnak a középiskolások, ezrek vannak az utcákon, a miniszterelnök mégsem velük, hanem néhány kiválogatott kebelbeli fiatallal ül le „priviben” beszélgetni, majd egyoldalúan bejelent valamit, amit senki sem ért.

Ebben a gesztusban egyszerre van sértettség (ő nem azokkal tárgyal, akik ellene tüntetnek) és gőg (ő magától változtat, nem néhány taknyos kényszeríti rá). Azért is én vagyok a góré – végül is ezt üzente a miniszterelnök. Ebben az egész történetben persze nem az ellenszenves stílus az igazán lehangoló. Hanem a benne megmutatkozó mérhetetlen felelőtlenség. A hozzáértés hiánya. A komolytalanság.

Tegnap ezt mondták, ma azt, holnap meg, ha úgy alakul, valami egész mást. Közben persze folyamatosan barkácsolgatnak a rendszeren, mert őket a nép felhatalmazta mindenre és annak az ellenkezőjére is. Két hónappal a felsőoktatási jelentkezések előtt egyszer csak radikális keretszámcsökkentéssel állnak elő, aztán a keretszámok eltörlésével. De ez utóbbi mit jelent? Mindenki mehet mindenhova, és tanulhat ingyenesen? Jogot és közgazdaságot is?

Vagy csak kommunikációs trükk ez az egész, és az ingyenesség csupán nullaszázalékos kamatot jelent majd a meghitelezett tandíjon hetedíziglen tartó röghöz kötéssel? Miért kell ezt a kormányzás lassan harmadik évében találgatni? Miért nem lehet rendesen kormányozni? A miniszterelnök három napot ad az új felsőoktatási koncepció kidolgozására. Három napot! Egy több százezer embert érintő nagy ágazat kitalálására három napot.

Egy romkocsma esetében biztosan több időt szánna a tulajdonos magának arra, hogy új működési modellt dolgozzon ki. Három nap alatt semmit sem lehet végiggondolni rendesen, nem készülnek majd számítások, nem lesznek hatásvizsgálatok. Egyeztetések kizárva. De nem is ez a cél, mindössze a kommunikációs válsághelyzetet kell megoldani, ha rámegy a magyar felsőoktatás – és néhány tízezer diák jövője –, hát rámegy. Ezen a hétvégén ez a legjobb ötletük. Majd lesz valahogy.

Mekk Elek kormányoz.

A plakát Orbán bejelentése előtt néhány órával készült FOTÓ: SCHMIDT JÁNOS