Él a magyar Korczak-hagyomány is!
Magyar partnereivel együtt nem csupán hozzászólt a konferencia témájához, de az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában részt vett azon az ünnepségen is, amelyen – igazán méltó jelkép – az ombudsmani iroda egyik termét nevezték el az 1942-ben növendékeiért Treblinkán mártíriumot vállaló varsói Öreg Doktorról, s dr. Szabó Máté emléktáblát is avatott.
A nemzetközi konferencián számot adtak a magyar hagyomány őrzői is. Szó esett azokról a kortársakról, akik hasonló elvek és metódusok alapján tették emberi kötelességüket a veszélybe sodort gyerekek javára, így Sztéhló Gáborról (hárshegyi Gaudiopolisz), Szekeres Mihályról és Pataki Gyuláról (ebesi Fiúkfalva), nemkülönben Ádám Zsigmondról (hajdúhadházi Gyermekváros) és másokról.
Szó esett arról, hogy a nyolcvanas években, amikor a gyorsléptű társadalmi átalakulások sodrában egyfelől veszélybe kerültek a gyermekek, másfelől – éppen Korczak és a Francia Celestin Freinet hatására – nemzetközi garanciák születtek, így az ENSZ egyezménye a gyermekek jogairól, nos, akkor fejtette ki tevékenységét a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma, amelynek kezdeményezésére Göncz Árpád államfő elnökletével létrejött a Gyermeki Jogok Magyar Nemzeti Bizottsága is.
Rövid életet élt, de a ’93-as oktatási törvény demokratikus elveinek védelmére, terjesztésére volt Diákjogi Charta is. Mindegyik kezdeményezés mögött vállaltan ott lüktetett a hazánkban alig ismert – még a pedagógiai lexikonokból is kifelejtett – korczaki örökség. Sőt a „partnerközpontú” iskolai működésnek a minőségbiztosításban gyakorolt elvében is megjelentek a gyermeki jogok (az egyezmény 12. cikkelye a gyermeki véleménynyilvánítás szabadságáról, a válaszadás felnőtti kötelességéről).
A Magyar Pedagógiai Társaság Korczak Munkacsoportja kezdeményezte és adta ki A gyermek joga a tiszteletre című alapművet, s tett más lépéseket a hagyomány felmutatása érdekében. Erről szólt a nemzetközi konferencia is a korszerű magyar pedagógusképzés fellegvárában. A hagyományok tudatosítására, felmutatására ma nagyobb szükség van, mint valaha – szóltak erről az előadók is. Hiszen a gyermekek jogai a demokratikus berendezkedés, a civil társadalom szembeszökő csorbítása, családok sokaságának a társadalom peremére sodródása idején érvényt kell szerezni a gyermekjogi egyezmény betűinek és szellemének. A népes lengyel delegáció, valamint a gyermekjogi ombudsman bátorító szavai ehhez adtak biztatást és reménységet.
A szerző Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke