A Kádár-rendszer szinte lehetetlenné tette, hogy külföldre menjünk, vasfüggönnyel körbezártak minket. A leveleket felbontották, elolvasták, a rádióadásokat zavarták, a határszéli települések előtt ellenőrzéseket tartottak. Aztán jött a rendszerváltás. Leomlott a vasfüggöny, sétálhattunk Bécs belvárosában, beülhettünk egy kávézóba, meglátogathattuk a „züllött Nyugat” kulturális eseményeit.

2006. június 15-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az őt és kormányát bírálóknak azt üzente, akiknek nem tetszik, azoknak el lehet menni az országból. Még álmodni sem mertem, hogy rövid időn belül a tiltás és az „el lehet menni” után azt üzenjék, hogy el kell menni. Először a kerti munkások, a bejárónők, a gyermekekre vigyázók és a segédmunkások keresték a jobb világot Nyugaton. Aztán a határszéleken már ügyes, megbízható szakembereket sem lehetett találni, mert szintén külföldön boldogulnak.

Mára már orvosok, mérnökök, informatikusok ezrei, tízezrei hagyták el az országot. Most pedig itt a felsőoktatási „reform”. Hoffmann meséiben nem tandíj, amit bevezetnek. Csakhogy elmennek az egyetemisták is külföldre a Humboldtra, Bécsbe, vagy más jó nevű egyetemre, ahol pár ezer forintos éves regisztrációs díjért lehet tanulni. Jövőre már a középiskolások és általános iskolások is vállukra veszik a vándortarisznyát, hogy felkészüljenek egyetemi éveikre a külföldi tanintézetekben.

A kormány ellehetetleníti az egyre súlyosabb helyzetben lévő családok gyermekeinek tanulását. A közszolgálati „Navracsics Egyetem” természetesen megkapja a tanulólétszámot és az állami támogatást, de nem mindenki mehet, és nem is mindenki akar menni erre a „pályára”. Dicséretes az is, ha milliárdokkal támogatjuk a határon túli egyetemeket, főleg ha nem választásokra gondoló szavazatoptimalizálásáról van szó.

És ésszerű változtatásokra is szükség van. Nem biztos, hogy kell ennyi és ilyen széles körben oktató egyetem. Hogy szükség van-e például Szeged mellett Hódmezővásárhelyen is felsőoktatásra, vagy alacsony színvonalon képzett jogászokra, közgazdászokra. Van kar, amit be kell zárni, a minőséget viszont támogatni kell. És nem a politikai lobbierő szerint. A „fűnyírót” azonnal le kell állítani, a dudva mellett nem pusztulhatnak el a terményt hozó növények ! A mérkőzés a hajrájába érkezett. Küzdjünk azért, hogy a kérdezni tudók és merők az országban maradhassanak !

Nagy Tamás első generációs értelmiségi, akinek volt lehetősége szülei nehéz anyagi helyzete ellenére tanulni, és több diplomát szerezni.