Csak olyanokat csalt lépre, akikről tudta, valahol a szakmájuk része, hogy válaszoljanak. Pierre Brassard számára ez volt az egyik aranyszabály. A kanadai rádiós műsorvezető a világ egyik leghíresebb telefonbetyárja. 

A nevéhez fűződik az a csíny is, hogy 1995-ben negyedórát csevegett II. Erzsébet királynővel úgy, hogy Jean Chrétien kanadai kormányfőnek adta ki magát. Brassard a The New York Timesnak elmondta: arra mindig ügyelt, hogy személyes, esetleg kínos részletek ne menjenek ki adásba. A kanadai csínyeit mindenütt megfelelő humorral kezelték.

Mel Greig és Michael Christian telefonbetyárkodása azonban más eset, ez végzetes következménnyel járt. Az ausztrál 2DayFM kereskedelmi adó műsorvezetői II. Erzsébetnek és Károly hercegnek adták ki magukat. Felhívták a Katalin hercegnőt kezelő londoni kórházat, hogy a királyi család áldott állapotban lévő tagjáról érdeklődjenek. Jacintha Saldanha ápolónő elhitte, hogy a Buckingham-palotából hívják, s mit sem sejtve válaszolt.

Aztán holtan találták. A brit sajtó szerint az indiai származású, kétgyermekes ápolónő nem bírta elviselni a szégyent, s véget vetett az életének.

Greig és Christian nem sejthették, mihez vezet a tettük. Amikor értesültek Saldanha haláláról, előbb elbujdokoltak. Gyilkosoknak kiáltották ki őket, halálos fenyegetéseket kaptak. Majd a nyilvánosság elé álltak, és könnyes szemmel esedeztek bocsánatért. Hiába. A veszteséget nem pótolhatja az a félmillió dollár kártérítés sem, amit a 2DayFM fizet a családnak. Az adó azzal védekezik: a sugárzás előtt megpróbáltak többször is kapcsolatba lépni a kórházzal, de nekik nem sikerült az, ami oly könnyen összejött a műsorvezetőiknek.

A brit uralkodóház régóta „célpont” a bulvársajtó számára. Ami a királyi családban zajlik, minden szappanoperánál jobb. Az igazi őrület a tragikus sorsú néhai Lady Diana Spencerrel kezdődött. A walesi hercegnő nemcsak „űzött vad” volt e kegyetlen játékban, hanem a maga módján ő is (ki)használta a médiát. Vilmos és Katalin tavaly áprilisi esküvője minden idők egyik legnézettebb televíziós eseménye volt. Azt, hogy a tündérmese csak egy pillanatig tart, Cambridge hercegnője megtapasztalhatta, amikor kevéssel később egyes magazinok közölték a róla lesipuskás módszerrel készített félakt fotókat.

Jacintha Saldanha halála egybeesik azzal a szigetországi vitával, hogy kell-e (ott is) jogi eszközökkel külön szabályozni a sajtót. A polémiát a News of the World praktikái provokálták ki. Az azóta bezárt bulvárlapnál folyamatosan és tudatosan tolták ki a határokat. Először csak egy „celeb” üzenetrögzítőjét törték fel, hogy aztán sorozatban hackeljenek. S végül odáig jussanak, hogy egy elrabolt, majd meggyilkolt kamasz mobilját manipulálják.

A sajtó korlátozása azonban sosem vezet jóra. S nem pótol olyan értékeket, mint a jó ízlés, emberiesség, erkölcsi tartás. Ezek megléte a médiában dolgozók felelőssége. Telefoncsínyeket, beugratásokat meglehet ezentúl is elkövetnek. Csak remélni lehet, hogy a londoni ápolónő halála majd elgondolkodtatja a mindenkori zaklatókat. És a főnökeiket.

Szégyen – a két telefonáló