Kérdez a szóvivő
Más, szerencsésebb országokban a kormányszóvivő tudja, hogy a kérdezés joga az újságíróé, a válaszolás kötelessége viszont az övé (és nem fordítva). Ha kényelmetlen kérdést kap, nem kezd el az előző kormányok tagjainak kifizetett év végi jutalmak, illetve az ellenzéki lap jövendő tulajdonosi háttere felől érdeklődni, már csak azért sem, mert – a posztjából adódóan is – minden információhoz könnyen hozzáfér.
Azért sem felel a kérdésre kérdéssel, mert nem elegáns: nemhogy máshol, de még nálunk sem, ahol ez a prosztó stílus utoljára Pepó Pál alatt volt szokásban, történetesen szintén Orbán Viktor országlása idején. A művelt világban az sem mindennapos, hogy a kormány hangja (arca?) elvtelen, érdekvezérelt bajkeverőkként szól a kormányzati intézkedések ellen tüntetőkről. Tehát nem mond olyasmit, hogy a rektori konferencia csak a tekintélyét, a felsőoktatási szakszervezet meg a befolyását félti az egyetemek kormányzati megvágásától – tart ugyanis tőle, hogy esetleg valaki megkéri: ugyan nevezze már meg azt a szakmai szervezetet, amely – nyilván elvből, érdek nélkül –támogatja a keretszám vágásban és tandíjasításban kimerülő „reformot”.
Mi itt élünk, ilyen kormányunk és ilyen szóvivőnk van –ez jutott. Örüljünk annak, hogy Giró-Szász András kérdezett tegnap értelmeset is. Az általa hiányolt gimnazisták, akiknek talán a legjobban fáj a felsőoktatás kapuinak szűkre zárása, eddig, leszámítva a Műegyetemen remeklő Ábrahám Mátét, valóban nem hallatták a hangjukat.
Mit szól majd Giró-Szász úr főnöke, ha a szóvivő ezzel a kíváncsi természetével a középiskolásokat is a nyakára hozza?