Ami véd minket, az veszélyeztet. Például a rendőrnek vannak eszközei és jogosítványai, hogy megvédjen minket. Ezekkel az eszközökkel viszont minket is bánthat, ha rossz emberek, szokások vagy törvények vezérlik őket. A titkosszolgálatok még veszélyesebbek, mert titokban szolgáltathatnak ki, járathatnak le, vezethetnek félre minket. A demokratikus titkosszolgálatok arra valók, hogy megvédjék a demokráciát azoktól, akik kívülről és belülről ellene törnek.

Ám maguk törnek ellene, ha önálló életre kelnek vagy/és a politikai verseny valamely szereplőjének szolgálatába állnak. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, olyan titkosszolgálatok kellenek, melyek a politikai verseny résztvevői körében általános bizalomnak örvendenek, hatékony politikai ellenőrzés alatt állnak, s nem foglalkoznak olyan ügyekkel, melyek a rendszeren belül álló pártokat megosztják.

A minap a Laborcz–Portik-találkozók kapcsán írtuk lapunkban, hogy a titkosszolgálatok érdemi politikai ellenőrzése mindmáig lehetetlennek bizonyult. Az általános bizalom pedig soha nem alakult ki.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy Boross Péter irányításával átmentették a demokratikus ellenzék üldözésén nevelkedett hálózat javát, s Boross politikai tanácsadóként bevitte a Nemzetbiztonsági Hivatalba a szélsőséges Pofoszt, mely szent hivatásának vélte, hogy a nemzet ellenségének tekintett ellenzék (kitüntetetten a Fidesz) és az államfő ellen harcoljon.

Miután a pártfinanszírozás javarészt illegális forrásokra épült, szükségszerűen összefonódott az alvilág lukratív üzleteivel, az ezekről szóló információkból pedig titkosszolgálati kincsek és fenyegetések lettek. Földi László az egyik tábor hőse, a másik áldozata lett. Jött Orbán Viktor orbitális hazugsága arról, hogy titkosszolgálati eszközökkel, közpénzből megfigyelték a Fidesz egész vezérkarát. Ehhez a hazugsághoz Orbán titkosszolgálati minisztere közpénzből, Földi állami megbízásokból hatalmasra fújt jutalomcégével vásároltatott álbizonyítékot. Ugyancsak a Kövér-érához tartozik az ellenzék közeli cégcsoportra célzó, Lakatos Miklós-féle önmerénylet ügye. A Fidesszel együtt „ellenzékbe vonult” Kövér titkosszolgálatának bizalmi magja, mely az UD Zrt. képében titkosszolgált tovább, s még a lebukásával is sikerült a Fidesz politikai ellenfeleit a közéleti halálba rántania.

A szocialisták a legkevésbé sem törekedtek az általános bizalom helyreállítására. A Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének, Laborcz Sándornak, majd az őt felügyelő miniszternek, Ficsor Ádámnak a kinevezését is úgy erőltették át, hogy a nemzetbiztonsági bizottság előtt mindketten megbuktak. Még az MSZP koalíciós partnere sem bízott bennük, az ellenzék pedig a leghevesebben tiltakozott ellenük. Azoknak az éveknek az értékeléséhez nem kell a kormánypárti sajtóra támaszkodni, bőven elég hozzá mindaz, amit kollégánk írt le a milliárdos bűnügy középpontjában álló Egymásért Egy-Másért Alapítvány titkosszolgálati érintettségéről.

Demeter Ervin a nemzetbiztonsági bizottságban Ficsor meghallgatása után kijelentette: „a titkosszolgálatok naponta százszor, ezerszer vétenek az emberi jogok ellen mindenütt a világon, a kérdés csak az, hogy törvényes engedéllyel teszik-e”. Ez ma már nem kérdés. Orbán Viktor minden külső kontroll és jogállami garancia fölé emelt személyes titkosszogálata, a TEK szinte bárkiről, bármilyen ürüggyel, bármilyen módszerrel, bármit megtudhat. A társadalomnak pedig a törvénytelenség törvényerőre emelkedése már fel sem tűnik.