Akár örülhetnének is az erdélyi magyarok a vasárnapi parlamenti választások eredményei láttán. Magyar–magyar verseny ide vagy oda, az RMDSZ nem bukta el az ötszázalékos parlamenti küszöböt (az adatok 95 százalékos feldolgozottsága szerint), sőt meghívást kapott koalíciós tárgyalásokra Victor Ponta miniszterelnöktől annak ellenére, hogy a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) megszerezte a mandátumok kétharmadát.

A liberálisok előbb prüszköltek, de a szocdem miniszterelnök meggyőzhette őket; belenyugodtak, hogy szükség van az „árnyaltabb megközelítésre, felelős nyitásra” a magyar közösséggel szemben. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha nem is veszik be a kormányba, mindenképpen együttműködnek a magyar érdekvédelemmel. Ha gyökeres változásról nem is beszélhetünk, pozitív tendenciáról mindenképpen, különösen annak fényében, hogy Ponta a kampányban sem játszotta ki a nacionalista kártyát.

A másik, a magyar oldalon annál kedvezőtlenebb az irány. Persze apróságnak tűnhet, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjei elvittek néhány szavazatot, és ezzel megfosztottak pár RMDSZ-es magyart az egyébként biztos parlamenti mandátumtól – anélkül, hogy maguk bejutottak volna a törvényhozásba. Csakhogy ők ezt járható útnak tartják! Toró T. Tibor pártelnök és Tőkés László „fővédnök” az eredményekből azt a következtetést vonta le, hogy az EMNP társadalmi beágyazottságát javítani kell, illetve lehet. A végső cél Tőkés szerint, hogy négy év múlva az EMNP „olyan győzelmet érjen el, amilyet a Fidesz a két évvel ezelőtti parlamenti választáson”.

Toró realistább: szerinte négy év múlva el lehet érni azt, amit most nem sikerült, az alternatív bejutási küszöböt. Ez viszont már tényleg teljesíthető, és éppen ez a baj vele. A kampányban sokat hangoztatott 6+3-as alternatív küszöb elérése ugyanis azt feltételezné, hogy az EMNP megkapja országos szinten a voksok két százalékát. Ebben az esetben az RMDSZ-nek esélye sem lenne elérni az ötszázalékos parlamenti küszöböt, lévén Romániában mindösszesen 6,5 százaléknyi magyar. Lenne tehát két „alternatív” frakció a parlamentben, de összességében a magyar képviselet nagyjából megfeleződne. Mármost ezt nyilvánvalóan senki nem akarhatja, a legkevésbé az RMDSZ, tehát tárgyalóasztalhoz kell ülnie. Tőkésék egyetlen célja úgy felfuttatni a néppártot, hogy „összemérhető legyen egy olyan erős branddel, mint az RMDSZ tulipánja”. Mi lesz, ha már a brandeket összemérték? Maguk sem tudják. Egyet tudnak biztosan Toró szerint: nem megoldás a visszatérés az RMDSZ-be.

Több jel is arra utal, hogy hiába fektetett bele sokat a Fidesz, ejti végül az EMNP-t, ahogy az MPP-t is ejtették korábban. Ekként értelmezhető Szász Jenő állásfoglalása a kampány utolsó napjaiban az RMDSZ mellett és az a tény, hogy a mostani kampányban a Fidesz-vezetők nem járták végig Erdélyt a néppárti jelöltek oldalán, ahogy júniusban tették. De ha igaznak is bizonyul a feltevés, semmi garancia nincs arra, hogy négy év múlva nem jelenik meg újabb erdélyi versenypárt.