A kormány a maga részéről minden tőle telhetőt elkövetett, de a végtelenségig mégse lehet hülyíteni a diákokat. Az egyetemisták és főiskolások ráébredtek, hogy a Fidesz – meghazudtolva saját magát, sutba dobva az általa teljes gőzzel támogatott 2008-as népszavazás eredményét – bevezette a tandíjat. Akárhogyan nevezi is most. A hallgatók háborognak, országszerte tiltakozó akciókat szerveznek. Jobb későn, mint soha.

Ha már így alakult, érdemes lenne némi figyelmet szentelniük a közoktatásnak is. Jövő szeptembertől jön ugyanis a „kötelezően választható” hitoktatás és erkölcstan.

Az iskolák államosításához vagy a felsőoktatás szétverésének grandiózus tervéhez képest ez az ügy kisebb jelentőségűnek tűnik – amolyan mellékhadszíntérnek, hogy a kormány háborús retorikájával éljünk. Pedig a következményei beláthatatlanok. Pontosabban: nagyon is beláthatók. És semmi jót nem ígérnek.

A Fidesz már az előző kormányzása idején is próbálkozott ezzel az ötlettel, akkor azonban csak a bejelentésig jutott. A végrehajtást megakadályozta a választási veresége. Most nem akarja a véletlenre bízni az ügyet, ezért jóval a választások előtt nekilát a rendszer kiépítésének.

Bármennyire kézenfekvő a magyarázat, nem arról van szó, hogy a kormányzat a nagy keresztény egyházak igényeinek szeretne megfelelni. Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke a távirati irodának nyilatkozva megismételte, amit korábban már többször elmondott: „mi nem kértük, hogy ezt ebben a formában bevezessék”. A bíboros a hitoktatás terén az „eddigi gyakorlat szerves továbbvitelét” jobb megoldásnak tartaná, arról nem is szólva, hogy nincsenek meg azok a jogszabályok, amelyekből látni lehetne, pontosan mi fog történni.

Nagyjából azért sejthetjük. Szüdi János volt oktatási államtitkár szerint például – annak megfelelően, kik választják a hitoktatást, kik az erkölcstant – szükségképpen hivatalos jegyzék készül arról, hogy az iskolába járó tanulók (és szüleik) milyen egyházhoz kötődnek, illetve melyikük nem kötődik egyikhez sem. Listázhatják ezen az alapon akár a pedagógusokat is. A Demokratikus Koalíció hasonló megfontolásokból azt kéri az ombudsmantól, forduljon Alkotmánybírósághoz.

Ne feledjük, a vallási hovatartozás Magyarországon szenzitív (különösen érzékeny és védett) adat.

Van még egy további szempont is. A jobboldali kurzus a társadalom minden apró repedésébe behatol, valószínűtlen, hogy éppen ezt a számára kedves területet szabadon hagyná. A nyomásgyakorlásnak sokféle közvetett és közvetlen formája létezik, a hatalom helyi emberei válogathatnak az eszközökben. Ha a Semjén Zsolttal szembeni korántsem alaptalan plágiumvád maga volt a keresztényüldözés, elképzelhetjük, adott esetben mire számíthat az a szülő, aki nem akarja hittanra járatni a gyerekét.