Azt azért tudnia kellett a kormánynak, hogy előbb vagy utóbb lép valami olyat, ami átüti az ingerküszöböt. A segélyrendszer átalakítása, az értelmetlen közmunka bevezetése még csak keveseket ösztönzött az éhségmenethez való csatlakozásra. A romák vagy épp a nők védelmében ma elsősorban a harcos jogvédők vonulnak utcára, a nácizó Jobbik miatti felháborodástól meg talán nem is mindenki jutott el a lagymatag kormánytiltakozás rosszallásáig. Ahogy a nyugdíjpénztárak einstandolása, úgy tán a választási regisztráció is csak akkor lesz fájó pont, ha megtapasztaljuk a húsba vágó következményeit.

Annál viszont nehéz érthetőbb dolgot elképzelni, mint hogy aki jól tanult, az eddig ingyen szerezhetett diplomát, most meg éppen az döntött úgy, hogy tanulmányai árát fizesse ki az utolsó fillérig, aki korábban a megfizethető mértékű tandíj ellen hirdetett népszavazást. Ez aztán világos helyzet. És szajkózhatja a feneketlen cinizmusát már a konyakos hasonlattal megvillantó kormányszóvivő, hogy ugyan már, éppen most nyíltak ki az egyetemek a fiatalság előtt, erről mindenki tudja, hogy hazugság. Igen, mindenki. Mert vagy éppen most tanul, vagy később szeretett volna, vagy gyereke, unokája került ebbe a felfoghatatlanul igazságtalan helyzetbe.

E pillanatban még csak azt tudják a demonstrálók, hogy mit nem akarnak. Értelmetlenül elrontott jövőt, lakhatatlan országot, percenként megváltozó szabályokat, orwelli működésű államot Európa közepén. Nagyon dühösek, és igazuk van. Hamarosan azt is tudni fogják, pontosan mit kell tenniük annak érdekében, hogy az ő akaratuk győzzön a kormányé fölött.