Reptetés
Mielőtt az összeesküvés-elméletek kedvelői fölvázolták volna a ferihegyi repülőtér leállásának „igaz” történetét, szombaton helyreállt a forgalom. Ettől azonban még beszélhetünk kálváriáról: és nem kizárólag azért, mert ilyen esetekben óhatatlanul keringeni kezdenek híresztelések a berendezések elavultságáról vagy a karbantartás hiányáról (a légi irányítók – a HungaroControl emberei – állítólag már sürgették a modernizálást).
Ferihegy története ugyanis tele van homályos tranzakciókkal, fényes átadásokkal és szomorú intermezzókkal, gyanúkkal, vádakkal, perekkel. Bármi is történt a 2B kacifántos beruházásával, visszaállamosításával, illetve eladásával, majd 2007-ben a Hochtief színre lépésével és merész terveivel plázáról, parkolóházról, egyebekről; vizsgálhatja ezt nyomozó szerv, szakhatóság, parlamenti bizottság – mára mindenkinek rossz a szája íze.
A sor végén álló pedig kifejezetten pórul járt, hiszen a Budapest Airportért kifizetett óriási, bár a kritikusok szerint az akkori értékhez képest „bagatell” summa aligha térül meg. Olyasmi zajlik most, mint néhány évvel ezelőtt a MÁV-Start esetében: éles politikai kritika, hogy elkótyavetyélték, majd az osztrák vevő keserű ébredése. Hát, ha valami, ez Magyarország védjegye mostanában. A reptér tulajdonosa 2015-re húszmillió utast várt, s tavaly júniusban, alig több mint fél évvel a Malév csődje előtt megvehette az állam kisebbségi részét: a privatizációt korábban ellenző Fidesz, kormányra kerülve már „nem tehetett mást”.
Csakhogy az örömöt hamar üröm követte, a légitársaság bedőlése hatalmas és váratlan pofon volt. A fel- és leszállások száma a tíz évvel korábbi szintre esett vissza, s csak egy egérút kínálkozott – a kieső forgalom fapadosokkal történő feltöltése. Csakhogy ezek a társaságok nem könnyű partnerek, nem csoda, hogy a legtöbb helyen a célállomástól távolabbi, kisebb és puritánabb fogadóhelyek szolgálják ki őket, hiszen egyedüli fegyverük az ár. (Nálunk bezárásáig Ferihegy 1 volt az optimális landolási hely.)
A fapadosok a repülőkön kívül mindenen spórolnak, igyekeznek minél kevesebb időt a földön tölteni, s bármiféle kényelmi szolgáltatást külön megfizettetni. A forgalom több mint felét ma ők adják, de a létesítmények összkomfortja túl jó és drága számukra, hiszen az utasok zöme, ha spórolhat, akár állva is repülne, ahogy azt a Ryanair ura föl is vetette már. Ferihegy 2-től egyre kevesebb légitársaság igényli azt, amiért épült. Szomorú csápként üresen lógnak az utashidak, a catering becsődölt, maradt a séta vagy busz a géphez, meg a sátor, az ár és a színvonal örökös csatája némi zsarolással (Ryanair), a Malév helyére pályázó „első az egyenlők között” pozíció elfoglalásával (WizzAir) és a többiek krónikus elégedetlenségével.
Általában ilyen (váratlan) üzleti kudarcok (kormányzati lépések) előzik meg a nyomott áron való állami visszavételt. Tudniillik az már aligha égi csapás, hogy a Malév megszűnte után egy hónappal a Budapest Airport telekadóját évi 2,4 millió euróról 7,9-re emelte egy törvénymódosítás. Kérdés persze, hogy a kivéreztetéssel megszerzett portéka visszanyerheti-e korábbi értékét, hasznát, nem kopik-e tovább? Jó-e, hogy ha már nincs hazai légitársaság, legyen legalább majd nemzeti a reptér?
Vagy ismét kézben a kínai kártya? Esetleg a most divatos stratégiai partnerség vet majd véget a kiszorítósdinak? Ködös idők járnak. Annyit lehet tudni, hogy Schwechaton megduplázódott a magyar utasok száma. És van azért biztató hír is: a HungaroControl ötvenmillió forinttal támogatja az FTC-t.
