Az Együtt 2014 választási mozgalom novemberben, két héttel a megalakulása után a Mediánnál a teljes népességen belül 14 százalékra ugrott, azonnal verve az MSZP-t, amiből le lehetett vonni azt a következtetést, hogy a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás hármasa részben elszipkázza a szocialista szavazókat.

Ebből következőleg 1. nem lesznek képesek együtt legyőzni a Fideszt, 2. képesek együtt legyőzni, 3. képesek, de kell hozzá az LMP is, 4. nem kell az MSZP, elég az LMP, ja, ez mégis kevés, 5. kell az MSZP, de akkor nem jön az LMP. Orbán Viktor mosolyog, Semjén Zsolt magyarságot egyesít, a Fidesz elégedett, mit ugráltok, izmos szöcskék? A Mediánról azóta a Miniszterelnökség szíves közlése alapján tudjuk, hogy az előző kormányok egyik kegyeltje volt, hiszen négyévi munkával úgy negyedannyit kapott, mint most a Századvég egyetlen szerződéssel, nem kétséges hát, hogy hálából mérte ilyen magasra Bajnai Gordonékat.

Az pedig, hogy az a mérés nem igazán érintette az LMP-t, nyilván azért volt, mert a Mediánnál dolgozott korábban Karácsony Gergely. De most, hogy a Medián lebukott, szégyenükben decemberben már azt mérték, hogy az MSZP visszaelőzött, az Együtt 2014 csökkent, s kollegialitás ide vagy oda, Karácsony Gergelyék kiesnének a parlamentből, bezzeg a Fidesz stabil, sőt, másoknál az MSZP-vel erősödik. De akkor miként lehetséges, hogy Mesterházy Attila népszerűsége vetekszik Orbán Viktoréval, miközben Bajnai Gordoné még nagyobb is?

Ha Orbán maga a Fidesz, márpedig az, akkor az ő népszerűsége miként csökkenhet, és hogyan nőhet a Fideszé? És mit kezdjünk a Jobbikkal, amely épp a darabjaira hullik, miközben a mérések szerint a szavazótábora sziklasziklárd? Orbán komorodik, Semjén teljes jóhiszeműséggel lop szöveget, Bajnai erőteljesebben artikulál, Vona egyre pöszébb, Mesterházy lendületes, Schiffer optimista. Ha valaki egy-egy mérés után azt gondolná, hogy ez az őrület maga, nem tévedne sokat.

Pedig nem a Mediánnal van baj. Nem az Ipsossal és – na jó, engedjük meg – nem a Századvéggel. (A Nézőpontból nem engedünk!) Velünk. Eltűnni látszanak a kapaszkodók. Minden igaz, és semmi sem az. A Jobbik szavazóit már nem a párt tartja egyben, hanem saját bajaik, amelyekre senki nem ad megoldást. Annak, aki egész életében a Fideszre szavazott, pirul az arca, mint egykor a gyurcsányistáknak - ott vannak, de már mégsem. A végén talán el sem mennek.

A Fidesz elérte, hogy az állam mindent áthasson, minden család így vagy úgy, de érintett legyen általa valamilyen módon, ki tanárként, ki közszolgaként, ki tanár- vagy közszolga-anyaként, apaként, gyerekként, házastársként, így aztán valaki mindig féljen. A félelem pedig mindent torzít. De Bajnaiék föltűnése előhozta a változást akarókból, hogy nagyon sokan vannak, akik nem szeretnek félni. Aki MSZP-s, most elkezdi fölszegni a fejét, kezd engedni a gát, a bűvölet oda, a szavak visszanyerik jelentésüket, nincs az a „fekete píár”, amely a lopásról azt mutassa ki, hogy erkölcsi hőstett, érlelődik valami, egyelőre homályos massza. És egyre nagyobb.