Az Alkotmánybírósághoz (AB) címzett beadványában Áder János azt írja, hogy „a választójog korlátozása a demokrácia és a népfelség elvének érvényesülését gyengíti”. A választási eljárási törvény kapcsán pedig ezt feltételezi, ezért kért hát normakontrollt.

Lényegében azonban tét nélkül. Azokat a szabályokat, amelyek a választójog gyakorlását előzetes regisztrációhoz kötik, fideszes politikusok kezdeményezésére inkább az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé emelték be, megelőzve, hogy a leginkább vitatott pontokat az AB hatályon kívül helyezze. Azt az előterjesztést pár hete az államfő szó nélkül átengedte, azóta hatályba is lépett.

Amikor a feliratkozás intézményének bevezetése ellen érdemben felléphetett volna Áder, nem aggódott a választójog korlátozása miatt. Pedig, ha egy alapvető állampolgári jog gyakorlását szükségtelen adminisztratív feltételekhez kötik, az alkotmányellenes. Az új jogszabály szerint csak az a Magyarországon élő magyar állampolgár szavazhat, aki szerepel a népesség-nyilvántartásban és feliratkozik a választási listára. A regisztrációra így semmi szükség. Áder azonban ezt nem kifogásolta. Az sem menti, hogy szakértők szerint az alaptörvény módosítására irányuló indítványok esetében nem élhet a vétó eszközével.

Lehet, hogy így van, de egy próbát tehetett volna. Már csak azért is, mert nem tudni, hogy az alkotmánybírák az alaptörvény kiegészítő rendelkezéseit valóban az új alkotmány részének tekintik-e. Az államfő beadványában leszögezte: „az új választási eljárási törvény minden választáson induló párt és képviselőjelölt számára garantálja a szabad és demokratikus választásokon való, európai mércével is alkotmányos megmérettetés lehetőségét”. Alapvető kifogása tehát nincs. Akkor miről beszéljünk?

Legfeljebb arról, hogy a magát a törvényalkotás „motorjaként” aposztrofáló Schmitt Pál helyébe olyan államfő lépett, aki igyekszik ugyan a pártok felett álló szerepben tetszelegni, de azért nem felejti el, honnan jött. Áder eddigi tevékenysége erre utal. Formai hibákra hivatkozva visszaküldött ugyan törvényeket a parlamentnek, most pedig – ami első alkalommal fordul elő a második Fidesz-kormány idején – alkotmányossági kontrollt kezdeményezett, de ezúttal sem lényeges ponton támadta a tervezetet.

Az államfő próbálja tehát megőrizni az arcát, de arra is ügyel, hogy az övéivel ne menjen szembe. Nem is megy. Az AB-hez címzett beadványából is egyértelműen kiderül: a választói regisztrációval alapvetően semmi baja. Csupán annak jelentéktelen részletszabályait, illetve a választási kampánnyal kapcsolatos rendelkezések egy részét vitatja. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a testületet arra kéri: az egész jogszabályra vonatkozóan fogalmazza meg azokat alkotmányos követelményeket, amelyeknek meg kell felelni. Harminc nap múlva meglátjuk, hogy az alkotmánybírák mit kezdenek ezzel.