Egy olyan kormányzás képe bontakozott ki, amely együttműködésre törekszik, megteremti a társadalmi bizalmat, bevonja az embereket a politikába. Szavai szerint „Be kell vonni az embereket a csapatba, velük együtt kell dolgozni”, „minden javaslatot a legnagyobb örömmel fogadunk”. Biztató volt, hogy a társadalmon belüli harc befejezését ígérte, „az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk”, „az egész társadalmat újra és újra megosztó vitákat benn tartjuk az elit szűk köreiben”. A jobboldali elit örült, úgy képzelték, a centrális erőtér felveti és meg is oldja a problémákat. Depolitizálja a politikát. „Egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket.” Kötcsén még ezt mondta: „Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot.”

Ezekből egy nyugodt, polgári kormányzás volt kiolvasható, de akik ebben reménykedtek, súlyosan csalódtak. Végig kellett nézniük, amint Orbán a nyílt cigányozás kivételével átveszi a Jobbik kommunikációjának, „értékrendjének” jelentős részét. A jó kormányzás helyett pedig minden erejével elkezdi építeni saját rejtett hatalompolitikai rendszerét.

Kiegyezés helyett harcra, sőt háborúra berendezkedett kormányzást kaptunk. Az összefogást segítő eszközök a nemzeti konzultáció, a NER, cinikus népbutítássá silányultak. A szakmai kérdések politikaiakká váltak, a szocializmushoz hasonlóan minden átpolitizálódott. A viták belül tartása helyett a kritikusokat ellenségnek kiáltották ki. A vitákat a társadalom minden területén gyengítették, felszámolták.

Orbán azt mondta Kötcsén: „Szépen, nemesen és választékosan nem lehet élni, ha az elit az önteltség, az önelégültség, a törtetés, az állandó támadás vagy szorongás állapotában leledzik, ha a számonkéréstől való félelem, az önvédelmi reflexek vagy az önigazolási kényszer határozza meg mindennapjait.” Akkor miért viselkedik éppen így? Miért tartanak ki a Matolcsyk, Hoffmannok mellett, miért nem lépnek a nyugalom felé?

És mindezek ellenére miért tart ki mellette azoknak legalább a fele, akik polgári kormányzásra számítottak?

A válasz ott van kötcsei beszédében. Ahol a szocialisták rejtett társadalmának hatalompolitikai rendszeréről beszél. „Egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; Három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal.” Nem csinált belőle titkot, hogy egy ilyen rendszert, egy rejtett társadalmat kell építenie,mert ez növeli újraválasztási esélyeit. Minél több kudarc érte a kormányzás alatt, annál egyértelműbbé vált számára, hogy a korábban felvázolt kormányzási stílus nem viszi annyival közelebb az újraválasztáshoz, mint a rejtett hatalompolitikai rendszer. Lassan kormányzásának legfőbb, sőt egyetlen célja e rendszer kiépítése lett. Nem számít, milyen áron.

Az egyik legfőbb feltétel a pénz. E tekintetben már az ország főbb gazdasági szektoraiban való befolyás megszerzése a tét. A korábbi kormányok alatt a fő pénzforrás az infrastrukturális beruházások voltak, mára az étvágy sokkal nagyobb lett. Energetika, egészségügy, környezetvédelem, infrastruktúra, mezőgazdaság, pénzügyi szektor, kereskedelem. A módszerek is gátlástalanabbakká váltak, amit a Transparency International a „foglyul ejtett államnak” nevez. A törvényhozást, az államosítást, a kormány ellenőrző szerveit is bevetik a konkurencia megtörésére. Nem számítanak a botrányos beszerzések, földosztások, tanácsadói szerződések, csak az, hogy kinél van a pénz.

E rendszernek az útjában állnak a multinacionális vállalkozások (és az IMF/EU-megállapodás), amelyek dominánsak bizonyos szektorokban.

A hazafias érzésekbe és költségvetési szükségletekbe csomagolt támadások hivatottak megtisztítani az utat a rejtett gazdaság kiépülése előtt. A különadók, a versenyt korlátozó intézkedések kimondatlan célja ez. Az IMF-megállapodástól való félelem is ebből fakad. A Fidesz gazdasági klientúrájának kiépítésének ára az alacsony beruházások, a hitelezés leállása, a gazdasági növekedés lehetőségének eltűnése. A rendszer kiépüléséért ez sem túl nagy ár.

A második feltételt ideológiának nevezte Orbán. Ahogy egyre gyakrabban kifejti, a Nyugat baloldalinak mondott gondolkodása megbukott, az a múlt, az ő jobboldalinak mondott világa a jövő. Az ideológia megteremtése agymosó propagandával határozottan folyik. A médiahatóság, az új kampányszabályok, egyéb jogi ügyeskedések segítik, amiben minden, még a kommentelők esetleges börtönbüntetése is belefér.

A három feltétel közül a szavazat vált gonddá. A baloldal, Orbán szerint, az államtól függő inaktívak szavazatával maradt hatalmon. Orbán a nyugdíjasokat kénytelen megtartani, de hosszabb távú terveiben az államtól függő aktívakra alapozna. Az államosításokkal és adókkal, támogatásokkal egyre több aktív dolgozót tesz függővé a kormánytól. Az elképzelés szerint ez szavazatokat is hozna. Az ellenfél potenciális szavazóit pedig a választási szabályokkal igyekeznek távol tartani és kampányukat ellehetetleníteni.

Orbán nem csinál nagy titkot a rejtett társadalom kiépítéséből, sőt ez egyfajta elvárás is maradék szavazói részéről. Nyája hisz a szocialisták rejtett társadalmában. Legfőbb összetartó erejük az antikommunizmus, hogy a rendszerváltás nem volt teljes, a kommunisták hatalompolitikai rendszere fennmaradt. A tételt nehéz teljesen cáfolni. A hatalom és a szervezettség egy részét sikerült átmenteni. De 2012-ben ennek jelentősége marginális, amit Orbán maga is beismert Kötcsén. Mégis ennek segítségével tartja egyben a szavazóit, ezzel fedi el, hogy nem a jobboldal, hanem saját és kliensei hatalompolitikai rendszerét építi. Ezt követői nem is akarják észrevenni, mert szertefoszlana minden reményük. Szinte hősnek látják, mert lebontja az amúgy már nem létező rendszert. A célért semmi sem drága, lehet nem becsületesen pénzt szerezni, agymosó propagandát folytatni, mások jogait korlátozni.

Annak ellenére, hogy Orbán maradék szavazói azt hiszik, egy jobboldali hatalompolitikai rendszer a maga klientúrájával jobb az országnak, mint egy baloldali, rá fognak jönni, hogy nincs köztük különbség. Már a rendszer létrehozását, botrányok, káosz és társadalmi szétzilálódás kíséri. A megvalósulás után pedig a szocializmus klientúrarendszerére fog emlékeztetni. Arra, amitől mai támogatói meg szeretnének szabadulni.

A következő választások tétje, hogy meg lehet-e állítani ennek kiépülését, és végre lesz-e olyan kormányunk, amely a klientúrarendszer helyett érdemalapon működő társadalmat épít.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.