Kettejük esete annyiban különbözik, hogy előbbi mandátumától is megvált, utóbbi viszont független képviselőként marad az Országgyűlés tagja. Ami némileg ellentmond Vona Gábor magyarázatának: a pártelnök szerint az „idős ember” egyszerűen elfáradt, nem bírta a nyomást. Ha pusztán erről lenne szó, akkor Rozgonyi Ernő érzékeny búcsút intene a képviselőségnek, és menne haza pihenni. De nem – ő a parlamenttől nem köszön el, csak a Jobbiktól.

A két újabb jobbikos távozásának valódi okairól élénk találgatások folynak. Tény: kilépésük feltűnően közel esik Gyöngyösi Márton világraszóló botrányt kavaró parlamenti szerepléséhez és a Kossuth téren tartott náciellenes tömegdemonstrációhoz.

A parlamenti frakcióból eddig öten léptek ki – az említetteken kívül Pősze Lajos és Endrésik Zsolt –, hogy az EP-képviselő Szegedi Csanádról ne is szóljunk. Feltűnő, hogy Pősze kivételével mindegyik eset az idén történt.

A Jobbik belső válsága állandósul, teljesítménye kezd önmaga paródiájába fordulni.

Vona Gábor azonban nem hátrál. Kijelentette, hogy „nem fogunk semmilyen formában módosítani a Jobbik politikáján”. Megnyugtató. Mármint azok számára, akik aggódnak a szélsőjobb miatt. Ha a Jobbik tényleg nem változtat, és így folytatja tovább, akkor lassacskán elsorvad – előbb a parlamenti frakció, aztán a párt is.