Mindenhol jól ismerik ugyanis az évek óta kivagyiskodó cseh elnököt. Mostani távolmaradása az eddigiekhez képest – ahogy egy cseh politológus megjegyezte – legfeljebb „lepkeszellentés-erősségű” magamutogatás.

Földrészünkön ennél nagyobb figyelmet és aggodalmat keltenek azok a közvélemény-kutatások, amelyek szerint Csehországban immár a lakosság kétharmada euroszkeptikus. Az Európai Unió tagállamainak többségében is növekszik az uniót elutasítók száma, de nem ennyire. Annak, hogy Prága felől olykor az átlagosnál erőteljesebbnek visszhangzanak az unióellenes hangok, legalább két oka van. Az első történelmi. A Monarchia ideje alatt ugyan ezt az országrészt viszonylagos jólét jellemezte, de nem tekintik ezt aranykornak, mert még akkora önállóságot sem vívtak ki, mint a magyarok. Békebeli időként a csehek a masaryki demokráciát, az első köztársaság szuverenitását és prosperitását emlegetik, amit a nácik romboltak szét, majd a kommunista rezsim évtizedei következtek. A populisták ilyen előzmények után harsogják: Bécs, Berlin és Moszkva fennhatóságát követően nem kérnek Brüsszel gyámkodásából, a pénzügyi unióból, az államok és nemzetek szuverenitását veszélyeztető nagyhatalmi törekvésekből. Legtöbben a független államok Európáját, és nem a kilépést tűzték a zászlajukra.

A néhai Csehszlovákia a parancsuralmi rezsim évtizedeiben a körülményekhez képest a kispolgári igények szempontjából (gépkocsi, hétvégi ház, állandó munkahely) elfogadható életszínvonalú barakk volt. Sokan érzik úgy, hogy az egzisztenciális bizonytalanságra, a megélhetési gondokra a határok légiesülése, a szólásszabadság és a rendszerváltás nagy vívmánya sem jelent gyógyírt. Az unió pedig nem fejőstehén, mint sokan pedig hitték. Akik másokhoz hasonlóan megdöbbenve értesülnek a cseh euroszkeptikusok hangadóitól, hogy immár több mint félmilliónyira duzzadt „eurokrácia” viszi az unió ügyeit, vagy ahogy ők mondják: élősködik a közösségen. Akik a súlyos gazdasági, szociális és morális válság orvoslása helyett többek között azzal foglalatoskodnak, hogy milyen legyen a tyúkketrecek, az uborka – és hovatovább az óvszer – mérete. Így válik egyre több cseh polgár szemében bűnbakká a semmittevőnek beállított Európai Unió. Különösen akkor, ha Václav Klaus és sok más vezető politikus is ilyesmiket szajkóz, és nem a közös kiútkeresésről beszél.

A legtöbb cseh szakértő szerint a hazájukon eluralkodott „buta hangulat” (Václav Havel egykori meghatározása) már a jövő év elején javulhat. Mert a Hradzsinba bizonnyal olyan utód kerül, aki nem parttalan bírálója, inkább partnere kíván lenni Brüsszelnek.