Hihetetlen nyomás alatt dolgoznak a kormány tagjai, fejtegette minap a kabinet szóvivője. Tegyük hozzá, hogy a miniszterek, államtitkárok közül is magasan kiemelkedik teherviselésben Orbán Viktor. Nem elég, hogy ott van neki az államadósság, az IMF, az EU, a Vidi, a felcsúti juhászról már nem is beszélve, most még a hajléktalanügy megoldása is rámarad. A vircsaftot, ami itt folyik, nem nézheti ugyanis tétlenül.

Kezdődött azzal, hogy az Alkotmánybíróság vette a bátorságot, és megsemmisítette azt a kegyes rendelkezést, ami alapján hajléktalanokat csak azért meg lehet büntetni, mert huzamosabb ideig közterületen tartózkodnak. És még nem átallottak örülni a döntésnek a szociális szakma képviselői és a jogvédő szervezetek! Mindezek után a rendőrség egyik vezetője elismerte, hogy az alkotmánybírósági döntés ellenére is van eszköz a kezükben a szabálysértő, bűnöző otthontalanok elleni fellépéshez. Az pedig alighanem az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a kormányfő pártja közleményben jelezte, bár nem értenek egyet az Alkotmánybíróság határozatával, tudomásul veszik azt.

Azt már ne! A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez nem életszerű. A miniszterelnök látva, hogy az alkotmányjogászoktól kezdve a rendőrökön át a szociális munkásokig mindenki hasznavehetetlen, és nincs egy valódi férfi a gáton, feltűrte ingujját, és nekiveselkedett. Mindenekelőtt elmagyarázta, hogy életszerűtlen az AB-döntés. Szerinte ugyanis „a hajléktalanság mint élethelyzet nem ok arra, hogy elviselhetetlenné tegyék más, nem hajléktalan emberek életét”. Ezzel rögtön igazolta is valóságismeretét, hiszen a kormányfő a nép között jár, ott érzi a hajléktalanok bűzét is az orrában. Épp ezért számos elfoglaltsága mellett arra is jutott ideje, hogy maga oldja meg a dilettánsok hada által elbaltázott ügyet. Jelezte, hogy konzultációt indít a megyei jogú városokban, s ha a válaszok alapján úgy adódna – úgy lesz! –, akár módosíthatják is az alkotmányt. Hogy mégis büntetni lehessen a hajléktalant a hajléktalanságáért.

A kormányfő érvelésével azért akadnak gondok. Az AB döntése után a szakemberek siettek leszögezni: „Továbbra is szankcionálhatók azok a szabálysértések, amik sok esetben a hajléktalansággal kapcsolódnak össze, és amik zavarják az embereket, sértik a közrendet. A koldulás, a garázdaság, a csendháborítás, a köztisztasági előírások megsértése, a közerkölcssértés…” Csak az változott, hogy pusztán azért nem büntethető egy hajléktalan, ha közterületen próbál túlélni.

Orbán tehát tesz az Alkotmánybíróságra, a szakmai érvekre, és ha kell, akkor konzultációkkal fedezi le bölcsességét: „más emberek” védelme érdekében a hajléktalan büntetve jó. A kormány íme, megvédi Magyarország polgárait, itt senkit nem érhet bántalmazás a hite, meggyőződése vagy a származása miatt. Ha nincs otthona, az más: az ilyen embernek viszont már se hite, se meggyőződése. A származását meg már ne is firtassuk.