Katar emírjét nagy becsben tartják a világon. Miután megpuccsolta és száműzte az apukáját, felépítette önmagát mint felvilágosult reformmonarchát, az arab demokrácia és a nyugati világ nagy barátját.

Az itteni támaszpontokról dobbantva döntötte meg az Egyesült Államok az iraki diktatúrát. Katar tartja fenn az al-Dzsazírát, mely fórumot ad az arab világ demokratikus erőinek (is). A hírtévé érdemeit az arab tavasz történéseinek közvetítésében világszerte elismerik.

Katar támogatta az arab tavasz forradalmait. A líbiai forradalmároknak is Katar volt a bázisa. A térségben Katar ismerte el először az új líbiai vezetést, innen küldtek először vadászgépeket Líbia fölé, amiért Párizs és Washington nem győzött hálálkodni az emírnek, nem beszélve Líbiáról, mely Katarnak juttatja a legjobb üzleteket az ország újjáépítésében és olajiparában.

Katar folyvást kitűnik a diplomáciai jószolgálatban. Nyugat-Afrikától Etiópián át Palesztináig és Libanonig közvetítettek már mindenfelé. Doha nem győzi fogadni a fontosabbnál fontosabb nemzetközi tanácskozásokat, és tíz év múlva foci-világbajnokságot is rendezhet. A Katar-brand olyan sebességgel épül, mint a dohai felhőkarcolók.

Katarban a múlt héten életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Adíb al-Adzsámit. Egy fiatal költőt. Ő is kedvelte az arab tavaszt, akárcsak az emír. De ő azt szerette volna, ha az ő országában és az arab öböl többi emírségében is kitavaszodik. A szomszédos Bahreinban például, ahol a tüntetéseket katari karhatalmisták közreműködésével kegyetlenül leverték. Az emír ezzel éppúgy Washington kedvére tett, mint a líbiai forradalom támogatásával, hiszen Washington bahreini szövetségesénél tartja tengeri hadereje javát.

Katarban bárkit évekig börtönben tarthatnak kivizsgálás és vádemelés nélkül. Elzárva családtól és ügyvédtől. A rabokat legálisan verhetik, kiköthetik, kínozhatják. Az államnak nem tetsző szexuális kapcsolatokért korbácsbüntetés jár.

A költőt a tunéziai forradalomra utaló Jázmin vers miatt tartóztatták le. Ebben arról ír, hogy elnyomó elitjeinkkel szemben valamennyien tunéziaiak vagyunk. A költésen kívül a költő nem tett semmit. A tárgyalása olyan zárt volt, hogy a védőügyvédeket sem engedték be. Írásban nyújthattak be védőbeszédet. A kulturális minisztérium által kiküldött irodalmi szakértők tanúsították a bíróság előtt, hogy a versek sértik az emírt, és a rendszer megdöntésének szándékát tükrözik.

Miben bízhat a költő, akitől egész szabad életét elvették? Természetesen az emberi jogi szervezetekben, az Amnesty Internationalban, a Human Rights Watchban. De ezeket Dohában éppoly magasról tojják le, mint Budapesten. Ha a nagyvilágban mindenki a közvetlen érdekeit követi, mint rendesen, akkor az emírt semmi nem készteti rá, hogy kegyelmet adjon, s a költő élte fogytáig a börtönben rohadhat.

A jóléti államok emberi jogi cinizmusát polgáraik emberi jogi közönye élteti. A költő börtönének kulcsa ezen polgárok kezében van.

Katar biztonságát egy vers veszélyezteti?