De nem, attól sem hatódtak meg, hogy Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője állt színpadra. Kérlelhetetlen érzéketlenséggel vágták az arcunkba, hogy tesznek ők erre az egész nácizásra. Pedig méltóságból a Parlamentbe is jutott, igaz, nem annak a koreográfiának megfelelően, amelyben reménykedtünk. Mesterházy Attila arra szólította föl a kormányfőt, hogy az ő beszédével kezdődjön a hét.

Orbán meg sem jelent az ülésteremben, így aztán az MSZP, az LMP és a DK sem volt ott. Vona Gábor kedvére szónokolt, és megint szegény Fónagy Jánosnak jutott az a szerep, hogy megpróbálja helyre tenni. Ő persze nem annyira helyre tevős, ami rendben is van. Így adódhatott, hogy végül Orbán Viktor kényszerült késő délután helyre tenni – na nem Vonát, hanem Steiner Pált. A képviselő kérdésére adott válasza a vasárnaphoz méltón indult. Azt mondta, ameddig ő azon a helyen áll, Magyarországon senkit sem érhet bántódás hite, meggyőződése vagy származása miatt. A végére azonban összezavarta az egészet:

„Egyszer önt megtámadták a származása miatt itt a parlamentben. Akkor megígértem önnek, hogy bármi is történik, rám számíthat. Most hiába beszél kettős beszédről, hiába nem fogadja el a gesztusunkat, akkor is: ha önt bármilyen bántódás éri, ránk számíthat, mi meg fogjuk önt védeni.”

Mármost: mi lenne ez a „bármi”? Ki a „mi”? És vajon kicsodát? Utóbbit a miniszterelnök azonosította: na, szegény Steiner.