Amióta bejelentették az Együtt 2014-et, új választási szövetséget még senki sem kötött, de külön-külön rengetegen kiálltak, hogy végre megmondják, ki az, akivel semmiképpen nem fognak össze, vagy ha mégis, akkor annak előbb mit kell ehhez meggyónnia. Nem gyóntatófülkében vagy egymás közt, hanem a főtéren.

A közös nevező helyett egyelőre egy új nevező látszik világosan. Az Együtt, amely óriási induló sebességgel benevezett a pártok versenyébe; jóllehet Bajnai Gordon október 23-án azt mondta, hogy mindenre szükség van most, csak éppen egy új pártra nincs. Nem ők tehetnek róla, hogy a pártok között mérik és tartják őket számon, de ettől még ez a helyzet.

Úgy alakul ez az összekapaszkodás, mintha az összefont kezek egyben fogást is keresnének a másikon. Szabadfogás – bármi megtörténhet. Amióta bejelentették az Együttöt, az LMP történetesen kettéesett, de lehet, hogy a kettő takarékos számolás. Azt nem lehet mondani, hogy egy addig hibátlan felületű szövet hasadt ketté, de kellett a szakadáshoz az Együtt kongresszus előtti ajánlata. Erre mondta Róna Péter – aki hosszú életében talán még sosem fogalmazott olyan keményen, mint az LMP kongresszusán –, hogy ne csatlakozzanak ehhez az „álnok, cinikus és erőszakos bandához”.

Alakul az összefogás... Róna felmondott a magyar közéletnek is, az általa nagyon kedvelt Schiffer pedig az MSZP ajánlatára válaszként mondott fel minden lehetséges együttműködést a szocialistákkal. (A minden persze a politikában visszafogottan értelmezendő szó.) Az Együtt bejelentése után az MSZP hallgatott. Bölcs maradt. Amikor egy hónap múltán megszólalt, akkor is. Elegáns mozdulattal kontrázott. Impozáns mozdulatokkal ajánlotta fel a programok egyeztetését, a közös listát, mindent, miközben ha valamiben nem lehet e körben előre megállapodni, az éppen a program.

Istvánffy András, a 4K! elnöke gyorsan be is mondta a reflexszerű választ: „Az ellenzéki erőknek csak a jogállam és a köztársaság helyreállítására kell megállapodást kötniük, az alkotmányozás után pedig fel kell oszlatniuk a parlamentet.” Különben: „Szoros együttműködést kellene kötniük olyan erőknek, akik a felső rétegeket akarják kiszolgálni azzal, hogy mindent a piacra bíznának, azokkal az erőkkel, akik a hétköznapi emberek érdekeit szeretnék szolgálni szolidaritásra épülő gazdaságpolitikával.”

Ugyanez, sőt... Schiffer Andrástól, az LMP éppen az Együtt-ajánlat után helyzetbe került frakcióvezetőjétől: az LMP csak akkor kész egyeztetni, ha a szocialisták vagy Bajnai Gordon volt kormányfő világossá teszi, mit gondolnak most az egykori kormányzati intézkedésekről, amelyek a szociális kettészakadáshoz, a kistelepülések elszegényedéséhez, a nagybirtok felhizlalásához, a devizahitel-krízishez és az államadósság robbanásszerű növekedéséhez vezettek.

Vagyis tanúsítsanak bűnbánatot. Az ellenzék megkezdte a választási kampányt – egymás ellen. (És még nem is szóltunk a Gyurcsány Ferenc pártjának kiosztott megjegyzésekről.) „Az LMP nem akarja, hogy Magyarország még egyszer ugyanabba a folyóba lépjen vissza” – monda Schiffer.

Nyugalom, száraz marad a láb, tenném hozzá. Nincs már folyó.