Azzal, hogy az állami Magyar Villamos Művek megveszi az E.ON hazai gáznagykereskedő és gáztároló cégét, a Fidesz energiabefektető-ellenes választási ígéretei szerint jár el. Több százmilliárd forintból Orbán Viktor tízéves álma teljesül. A gázüzletágra már első kabinetje szemet vetett.

Az ártárgyalásoknak 2001–2002-ben is úgy ágyaztak meg, hogy különböző szabályozókkal először a tönk szélére sodorták az – akkor Mol-tulajdonú és a gázvezetékeket is magában foglaló – cégeket. Ám a választások közbeszóltak. Az E.ON lett a vevő, úgy, hogy a vezetékek maradtak a Molnál. A második Orbán-kormány már nem akart hibázni.

Bejelentették a közműszektorra vonatkozó igényüket, mondván, a külföldi befektetők semmi jót nem hoztak, csak viszik a profitot kifelé. Majd módszeresen nekiálltak tönkretenni az ágazatot. A nyomástól most omlott össze az első nagyobb bástya, bizonyítván, hogy a külföldieknek immár tényleg nincs maradásuk. A mostani csomagból 2002-höz képest ugyan hiányzik a gázvezetékrendszer, de így is megéri.

Első látásra az E.ON-nal kötött üzlet értelmesebb, mint a Mol 21 százalékának kétszer ennyibe kerülő tavalyi megvásárlása. Hisz míg most két fontos gázcég egészét államosítják, addig a kormány a Mol életébe kisebbségi tulajdonosként a félezer milliárdos kiadás dacára sem tud a korábbinál nagyobb mértékben beleszólni. Lózungok helyett a kormányfő a mostani vételt – egyelőre – el is intézte azzal a nyáron, hogy miénk lesz az E.ON, és kész.

A kormány nyilatkozatai alapján az átlagember most azt várná, hogy ha már ennyit költöttek az üzletre, nyilván olcsóbb lesz a gáz. Kissé alaposabb vizsgálattal rájöhetünk, hogy ebből a szempontból a vétel értelmetlen volt, sőt. Önmagában attól, hogy a közvetlen ellátók mögötti nagykereskedő állami, az Orbán-kormány alatt eddig sem csökkentek az árak. Az árampiacon mindig is az állami MVM állt e helyzetben, ám a tarifák a választások óta sem csökkentek, legfeljebb tompábban nőttek, mint korábban. Pedig az MVM két és fél éve tényleg azt csinál, amit a Fidesz gazdasági hátországa akar.

Másrészt, árbefagyasztási szándékát a kabinet az elmúlt években tulajdonosi szerkezettől függetlenül is át tudta verni a közműágazaton. Mi több, az így adódó veszteségeket eddig a külföldi tulajdonosok nyelték le. A gáznagykereskedő esetében például évi több tízmilliárdot. Mostantól – főleg ha a miniszterelnök megerősített ígérete szerint tényleg csökkentik a tarifákat – ezt már nekünk kell pótolnunk. A Malév eltűnése óta szinte hiányzott is egy újabb feneketlen pénznyelő bendő.

Ez így azonban nem kerek, nem érthető. Pedig az. A szerzési vágy oka a Fidesz gazdasági hátországában keresendő. A kormány mindeddig látványosan hanyagolta az energiaszektor pénzeinek kiszivattyúzására szolgáló „elképesztő csatornák” büntetőjogi feltárását, csordogálhat rajtuk a pénz tovább. Márpedig az E.ON-tól megszerzett cégeknél a cseppeket is milliárdokban mérik.