1844 végén a kormány energikus akciót indított, hogy többséget szerezzen a következő országgyűlésben. Ezt megakadályozandó, az ellenzéki vezérkar 1845 októberében elhatározta egy valamennyi liberális áramlat közös programjának kidolgozását.

Hat konferencia és számtalan magántalálkozó után, 1847 elején a Nemzeti Kör (elnöke gróf Teleki László) és a Pesti Kör (elnöke gróf Ráday Gedeon) egyesült, és megalakította a magyar történelem első modern politikai pártját, az Ellenzéki Kört. A liberális politikusok mellett a mintegy 800 tagot számláló körhöz tartozott szinte egészében a szellemi és gazdasági elit, költők, írók, orvosok, tudósok, könyvkiadók, gyárosok, színészek... 1847 március 15-én, az ellenzéki konferencia elfogadta a megfogalmazandó program elveit a Kossuth, Szemere és Eötvös által benyújtott tervezetek alapján.

Több hónapos előkészítő és egyeztető munka után Deák öntötte végleges formába az Ellenzéki Nyilatkozatot, melyet június 7-én hagyott jóvá az ellenzéki konferencia.

A nyilatkozat kiemelt témája az alkotmányosság törvényes biztosítékainak erősítése. Ilyen biztosítékok a parlament előtti kormányfelelősség bevezetése s egyszersmind az ausztriai tartományok alkotmányos alapra helyezése, a nyilvánosság a közélet minden ágában, a „szabad összejöhetés” és egyesülés joga és a sajtószabadság. Erre alapozva jelölték ki „a hon javára múlhatatlanul szükségesnek hitt tárgyak főbbjeit”. Ezek a következők voltak: 1. A közterhekbeni osztakozás, vagyis a mindenkire kötelező adózás. 2. A honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenek előtt pedig a királyi városoknak és szabad kerületeknek, képviselet alapján, úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítése. 3. A törvény előtti egyenlőség. 4. Az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett kötelező törvény általi megszüntetése. 5. Az ősiség eltörlésével a hitel és birtokszerzés biztosítása és a köznevelés oly irányba vezetése, hogy „hazánkfiai munkás polgárokká képeztessenek s ez által személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek”.

E dokumentumnak méltó helye lenne a Nemzeti alaptantervben. Már csak utolsó mondatai miatt is: „Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány, önmaga is párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett, mindent előre helyeslő s majdnem feltétlenül hódoló többséget szerezzen; s alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk azon törekvést is, hogy a kormánynak csak azon esetben szolgáljon irányul a többség, ha az egy bizonyos párt nézeteinek s érdekeinek kedvező.”

Ezt egy évvel 1848 előtt írták. A nyilatkozat számos követelése a forradalomban törvénnyé és maradandó hatásúvá lett. Az forradalom volt.