„Palesztina” „megfigyelő állammá” minősítésével nem jött létre állam. A közgyűlési határozat nem kötelező a nemzetközi közösség tagjai számára. Az ENSZ nem hoz létre államot és nem is szüntet meg. Az is igaz, hogy „Palesztinának” elvileg tény szerint államnak kellett volna lennie ahhoz, hogy „megfigyelő állam” lehessen. „Palesztina” azonban sem nem tagállam, sem nem megfigyelő állam. Nem is állam egyáltalában.

Mahmud Abbasz, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke tavaly a New York Timesban azt írta, hogy „Palesztinának” Izrael által „megszállt államként” való tagfelvételét kéri. Ez így valóban könnyebb, mivel egy újonnan alakult államtól számon kellett volna a függetlenséget kérni. Márpedig a PFSZ nem gyakorol szuverenitást az Izrael által 1967-ben elfoglalt területeken. Nem a Gázai övezetben és nem a nyugati parton. Jeruzsálem keleti fele pedig Izrael fővárosának része. Így Abbasz egy már korábban „létrejött” állam fogalmával operál, amelyet – állítása szerint – Izrael 1967-ben foglalt el.

„Palesztin Állam” nincs a térképeken. Ez egy képzelt állam, amely nemhogy 1967-ben, korábban sem létezett. Maga a „palesztin nép” és vele a „palesztin ügy” is a nasszeri „információs hivatal” találmányaként 1964-ben született meg. Ekkor alakult meg a PFSZ is, amely előbb jött létre, mint maga a „nép”. Az általuk követelt „Palesztina” akkor még azonos volt az 1967 előtti Izraellel. A mostani ENSZ-beadványban megjelölt területekről pedig kijelentették, hogy azok nem tartoznak hozzájuk. 1967-ben Izrael a nyugati partot Jordániától, míg a Gázai övezetet Egyiptomtól foglalta el. A kötelező érvényű nemzetközi jogi dokumentumokban „Palesztina Állam”, illetve a „palesztin nép” még csak nem is szerepel.

Az ENSZ alapokmánya az elismeréshez megköveteli az alapokmány tiszteletben tartását. Nem tekinthető „békeszeretőnek” azonban az a nép, amely egy ENSZ-tagállam, Izrael teljes felszámolását, a „felszabadított terület” totális zsidótlanítását, etnikai tisztogatást és népirtást helyezett kilátásba. Ez olvasható a PFSZ és a Hamasz alapokmányában. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy ezt komolyan is gondolják. A Hamasz nem hajlandó feladni a dzsihádot, azaz az Izraellel vívott terrorháborút, nem ismeri el Izrael Állam létét és a PFSZ és Izrael között létrejött nemzetközi egyezményeket.

A Hamasz az EU megítélése szerint is terrorszervezet. 2008–2009–ben és 2012-ben is fegyveres agressziót követett el egy ENSZ-tagállam, Izrael ellen. A PFSZ 2000 nyarán nem volt hajlandó elfogadni a felkínált önálló államot és békét kötni Izraellel. Ehelyett Izrael polgári lakosságával szemben felőrlő terrorháborúban több mint 800 izraeli férfit, gyermeket és nőt gyilkoltatott meg. Talán ez nem háborús bűncselekmény?

Mahmud Abbasz több mint négy éve nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, hogy lezárhassák a békefolyamatot. Nem hajlandó Izraelt a zsidó nép hazájaként elismerni. Követeli a csaknem ötmillió palesztin „menekült” Izraelben való letelepítését. Ugyanakkor követeli, hogy az Izrael által 1967-ben elfoglalt területen valamennyi zsidó települést számoljanak fel és valamennyi zsidót deportálják. E tényekből egyértelmű, hogy „Palesztina” államként nem létezik, a palesztin nép pedig politikai közösségként nem tartja tiszteletben az ENSZ alapokmányát, és „békeszeretőnek” pedig egyáltalában nem minősíthető.

Az 1995-ben megkötött Oslo II. megállapodásban Izrael és a PFSZ kötelezte magát, hogy nem tesz olyan egyoldalú lépéseket, amelyek a végleges státusztárgyalások eredményét előre és egyoldalúan befolyásolnák. A PFSZ kötelezettséget vállalt, hogy minden vitás kérdést tárgyalások útján rendez. Ezt a szerződést tanúként aláírta az ENSZ, az EU, az USA, Oroszország, Norvégia és Egyiptom is, ezzel kötelezettséget vállaltak azok betartására. Most Ban Ki Mun főtitkár tett egy halovány kísérletet annak megakadályozására, hogy a PFSZ az indítványát beadja. A nemzetközi jog szerint az ENSZ-közgyűlésnek ezt az indítványt még csak nem is lett volna szabad tárgyalnia. Az EU-nak pedig el kellett volna utasítania.

A PFSZ stratégiai döntést hozott. Koszovó mintáját követi. Nem tárgyal többet Izraellel, és a függetlenséget egyoldalúan, a nemzetközi közösség segítségével igyekszik megvalósítani. Az „állami” státusszal szabaddá válik az útja az ENSZ szakosított szervezeteibe és a Nemzetközi Büntetőbíróságot pedig arra fogja használni, hogy Izraelt alaptalanul „fajüldöző, megszálló és elnyomó hatóságként” bélyegezze meg. Ez a tárgyalásos, kétállami megoldást lehetetlenné teszi. Aki a palesztin államiság mellett szavazott, a háborúért és Izrael felszámolásáért voksolt.

Innen a palesztinok bensőséges kapcsolata a Jobbikkal. A Jobbik nem hazudik. Tényleg a palesztinok legjobb barátja. Egy Jobbik-tüntetésen egymás mellett vitték a táblákat: „Magyarország a magyaroké”, „Palesztina a palesztinoké”. Madarat tolláról.