Egészen pontosan: a tanulók szülei azok, akik besorolhatóvá válnak ezen az alapon, hiszen a következő évi beiratkozáskor nekik kell választ adniuk arra a kérdésre, hogy gyermekük az állami általános iskolában az erkölcstanórán vagy az egyház által szervezett hit- és erkölcstanórán vegyen-e részt. Választani kell! Ezek az órák ugyanis a kötelező tanórai foglalkozások részeként kerülnek megszervezésre.

Ezért ahhoz, hogy az adott iskolai évfolyamot a tanuló teljesítse, közérthetőbben, ne bukjon meg, legalább elégséges (2) osztályzatot kell szereznie ebből a tantárgyból is. Természetesen, ha a gyermek hiányzik ezekről az órákról, a szülő éppúgy elveszíti az iskoláztatási támogatáshoz való jogát, mint ha másik „hagyományos” óráról maradt volna távol. Megindulhat a szülővel szemben a szabálysértési eljárás is gyermeke igazolatlan iskolai mulasztása miatt.

Annak, hogy ezek a foglalkozások beépülnek a tanrendbe, a másik következménye az, hogy az iskolai dokumentumokban (napló, törzslap) fel kell tüntetni a tanórák idejét, a résztvevők nevét, a tanulói teljesítményt. A tanuló részére kiállított bizonyítvány pedig kitörölhetetlenül tartalmazni fogja azt az adatot, amelyhez egyébként még az oktrojált alaptörvény szerint sincs senkinek semmi köze. Bár a szülő jogosult megválasztani, hogy gyermekének milyen legyen a vallása, az esetek túlnyomó többségében ez a szülői döntés meghatározó egy egész életre.

A történelem tanulsága szerint a vallási hovatartozás tisztázásánál a felmenők mindig szerepet játszottak. Így az érintett színváltása mindig kevés volt ahhoz, hogy kijátssza az aktuális hatalom adott valláshoz hozzákapcsolt megkülönböztető intézkedését. Ezért egy nyilatkozattal legalább két személyt listára lehet tenni.

Létrejön az ország legnagyobb szervezete, az állami intézményfenntartó központ, így egy munkáltatója lesz mindenkinek, közel százötvenezer embernek, aki a központ által fenntartott köznevelési intézményben a gyermekek, tanulók nevelésében részt vesz. A gyermekekről, a tanulókról készített (meglévő) nyilvántartáshoz ezért könnyen hozzákapcsolhatók azoknak a pedagógusoknak az adatai, akiknek a gyermeke a köznevelési rendszerben erkölcstan vagy hit- és erkölcstanórán vett – vesz – részt.

Máris kreálható egy értékelési szempont a pedagógusminősítési rendszerhez. A pedagógus ugyanis a törvény erejénél fogva köteles hivatásához méltó magatartást tanúsítani. Ebbe az elvárásba a hatalom bármit belefogalmazhat. Néhány év múlva pedig az egyes munkakörökre, álláshelyekre kiírt pályázatokban megjelenhet követelményként valamely, meghatározott egyház által szervezett hit- és erkölcstanórán való részvétel igazolása.

Nem zárható ki az sem, hogy éppenséggel kizáró okká válik adott munkakör, álláshely betöltése azok számára, akik részt vettek a hatalom számára nem tetsző egyház által szervezett foglalkozáson. Óhatatlanul felvetődik az a kérdés, milyen tisztség betöltésére, feladat ellátására válik méltatlanná az, akiről az iskola kiállította a bizonyítványt: „erkölcstelen”.

MARABU RAJZA