A lista: sláger
A miniszterelnök „(...) szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy mintha a reformátusok a közéletben túl aktív szerepet játszanának, holott a katolikusok aránya a hívők között nagyobb”. A miniszterelnök „mosolyogva megjegyezte: ha egy ország államelnökének katolikus a vallása, nem árt, ha van egy református minisztere is”.
A fenti mondatok nem a húszas–harmincas években születtek. 2012-ből származnak, a miniszterelnök Orbán Viktor, aki tavasszal, kormányának átalakításakor találta mondani, amit mondott. Ha egy magát felelős államférfinak gondoló (hagyjuk már) miniszterelnök a huszonegyedik században erős vonzalmat kezd érezni a „fordított” numerus clausus iránt, az alapjáraton is nagyon szexi.
A fenti mondatok lényegesen kisebb karriert futottak be a magyar sajtóban, mint amilyenre hivatottak lettek volna. (Mi azért megírtuk.) Hervasztó ez, de érthető: minden második napra jut valami nagy kormányzati erős mondat vallási, kulturális, politikai vagy épp gazdasági kérdésekben. Mások mellett Semjén Zs. vagy Matolcsy Gy. üzembiztos szállítója, közbeszerzés nélküli állandó partnere a Bornírtság Zrt.-nek. El lehet képzelni: ül Orbán Viktor az ő bizalmasai körében, és miután a fehérvári huszárok már minden kislányt rendesen meghágtak, a miniszterelnök a bérmakönyvek között kezd turkálni erőst. Ez jó lesz, ez nem lesz jó. Legyen már egy református miniszter is. És keres. És talál.
De hogy talál? Hol a lista? Honnan tudja, hogy mi újság? Le kell adni a keresztlevelet a bejáratnál, vagy mi a jóisten van itt? Már nyomják a Magyar Közlönyt, amiben ott a törvény a felekezeti arányok kívánatos voltáról a közéletben, vagy még csak brainstorming van, srácok? És ennek fényében tulajdonképpen miért is meglepő, ha egy náci futóbolond listázni akar? Hogy a kívánatos lajstrom révén valaki hátrányba kerül vagy előnyre tesz szert, esetleg a nemzetbiztonsági veszélyesség billoga jár a listán való szereplésért – édes mindegy.
Ami valakinek hátrányos, másvalakinek szükségszerűen előnyös. Egyebek mellett erre találták ki például a zsidótörvényeket. A listázás örök. Hová szavazol? Milyen a vallásod? Kivel osztod meg az ágyad? Honnan származol? Milyen állampolgár vagy? Ha az ország első embere is szeret nyilvántartani, mit várjak a többiektől? A párttársaitól, alattvalóitól, droidjaitól. A helyére ácsingózóktól. Esetleg azoktól, akiket nemrég még két büdös nagy pofonnal akart hazazavarni. Már nem várok semmit. Csak a következő választásokat.
