Utánam! – kiáltotta szerdán Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, jelezve, hogy táborába vár minden demokratikus erőt: a cél a választási összefogás. Ez jó hír. Sokkal jobb hír, mint ha szűk egy évvel a regisztrációs kampány kezdete előtt azzal szembesülne az Orbán leváltását óhajtó tömeg, hogy az MSZP – túlértékelve legnagyobb ellenzéki erő mivoltát – önálló indulást fontolgat.

Kevésbé jó hír azonban, hogy az MSZP e pillanatban úgy tesz, mintha kizárólag a program és a kampány összehangolása volna a demokratikus összefogás feladata. Pedig van itt még egy programpont, amelyet be kell illeszteni a precízen összeállított menetrendbe. Nem megspórolható, hogy az erők, amelyek mindazokat meg akarják szólítani, akik torkig vannak a nemzeti együttműködés rendszerével, belátható időn belül a vezetőjüket is megnevezzék. A kiábrándulást és a kétségbeesést akkor lehet politikai aktivitásra váltani, ha a polgár tudja, ki lesz Orbán kihívója, és azt is, kik azok, akik sziklaszilárdan mögötte állnak, akikkel közös csapatot alkotva fogja megvívni ezt az irtózatosan nehéznek ígérkező harcot a demokrácia helyreállításáért.

Ki kell mondani a nevet. Eddig ketten kiáltották, hogy „utánam!”. Előbb Bajnai, aztán Mesterházy. Az előbbi támogatottságát tömegtüntetés és közvélemény-kutatás is igazolja. Az utóbbi pártja nélkül nincs esély legyőzni Orbán Viktort. A szavazópolgároknak pedig nem lesz többjük, mint egyetlen szavazat – körülményesre igazított regisztráció után, egy választási fordulóban, ellenszélben.

A politikai erők kötelessége világosan megmutatni, hogy van kik mögé felzárkózni. Van vezető és van összetartó csapat.