Eshet eső, hullhat hó, a jegybanki kamat megállíthatatlanul araszol lefelé, jelenleg 6 százalékon áll. A monetáris tanács külsős tagjai az elmúlt négy menetet egyértelmű fölénnyel hozták le.

A folyamat augusztusban kezdődött, és eleinte sokan nem hitték, hogy az ősz a kamatvágások jegyében telik majd. Mi a kezdetektől fogva ezt gondoltuk, mert hamar világossá vált: mást tartanak fontosnak a kamatpolitikában a kormány által delegált tanácstagok, mint akik régebb óta a jegybank kötelékébe tartoznak.

Azt viszont, hogy mikor lesz vége ennek a sorozatnak, nem tudjuk. Azért nem, mert a kamatcsökkentés ellen szóló tények, érvek egyáltalán nem hatnak a tanács többségére. Hiába, hogy a döntéshez fűzött kommentárjuk sem támasztja alá kétséget kizáróan az álláspontjuk helyességét, ők mennek előre a kijelölt úton. Véleményüket csak akkor fogják megváltoztatni, ha valami brutális történik a magyar – és ami lényegesebb, mert ez hat majd áttételesen ránk is: a világ – gazdaságának színpadán. Eddig megúsztuk, nem a pánik rendezi a darabot, de a sötét árnyak jelenléte folyamatosan érzékelhető a színfalak mögött.

Az emiatt szükséges megfontoltságra hívta fel kertelés nélkül a magyar döntéshozók figyelmét tegnap az OECD. Miközben a kamatcsökkentések azt sugallják, hogy a jegybankból érkező segítséggel növekedésbe fordítható a gazdaság, a fejlett országokat tömörítő szervezet felülvizsgálta pár hónappal ezelőtti előrejelzését, s immár 2013-ra is visszaesést vár a magyar gazdaságtól.

Az OECD párizsi székhelyén tehát nem osztják a tanács külsőseinek optimizmusát. De Párizs messze van. Az 5 százalékos kamatszint meg egyre közelebb.