Őrültség! – mondta nyugdíjas rendőrkapitány ismerősöm, majd a Hamlettel folytatta: – De van benne rendszer. Még faggattam, mire ő kifejtette, hogy milyen rendszert lát abban, hogy az országos rendőrfőkapitány a múlt héten négy (korábban pedig tucatnyi) rendőri vezetőt indoklás nélkül felmentett. Szóval, ismerősöm szerint a rendszer mindössze ennyi:

– Gumigerinc kell! Ha indok nélkül lehet felmenteni elismert, a kapitányságok kollektívája által okkal megbecsült vezetőket, akkor abból a rendőrök arra következtetnek, hogy bármit meg lehet velük tenni, ezért jobb, ha meghúzzák magukat, és hajlongó, parancsteljesítő gépekké válnak. Ha gondolkodni akarnak, akkor inkább kérjék a leszerelésüket, van közmunka 47 ezerért, állítólag abból is meg lehet élni.

A volt vezető nem vállalta nevét, ahogy az általam megkeresett nyugdíjas rendőrök egyike sem, akiket az indok nélküli eltávolítások lehetséges okáról és filozófiájáról faggattam (s akik szinte kivétel nélkül hajlottak arra, hogy a cél: a gumigerinc). Megpróbáltam szóra bírni a rendőr-érdekképviselet tisztségviselőit is, ők azonban – arra hivatkozva, hogy a szakszervezeteket jogszabály tiltja a személyi kérdések minősítésétől – ugyancsak nem válaszoltak.

Még az a volt rendőri vezető sem adta nevét szavaihoz, aki pedig maradéktalanul megvédte az országos főkapitány lépéseit. Ő ekképp érvelt: amikor Pintér belügyminiszter lett, elmondta, hogy ahol gyengébbek az eredmények, ott leváltják a vezetőket. Akik ebből nem okultak, azoktól visszavonták a vezetői megbízást. Amikor azt feleltem, hogy ha tényleg így van, akkor miért nem lehet számszerűsíteni, hogy miben nem hozták az elvárásokat a leváltott főkapitányok, a nyugdíjas vezető azt válaszolta, hogy a törvény szerint nem kell indokolni a felmentést, s ezzel a lehetőséggel élt a főkapitány. Minden indoklás veszélyes, mert megtámadható a munkaügyi bíróságon, ezért jó az indoklást szükségtelenné tevő jogszabály. Vitatkozni kezdtem: az indoklás akkor üthet vissza, ha hamis, vagy akkor, ha az – úgymond – nem teljesített elvárás nem volt egzakt. Ő legyintett, hogy nem így van, mert a rossz teljesítést a bíróságon roppant nehéz bizonyítani. Búcsúzásként azt mondta, hogy aki belép a rendőrséghez, az tudja, hogy osztályvezetőtől felfelé számolni kell az indoklás nélküli felmentés kockázatával, ez egy ilyen pálya és kész.

Egyetlen megkérdezett, Korinek László, a pécsi egyetem nagy tekintélyű kriminológusa, a Belügyi Szemle főszerkesztője vállalta szavait névvel:

– Az indoklás nélküli leváltások elbizonytalanítják, megfélemlítik a rendőrség állományát – vélte a 66 éves tanár. – Az lenne jó, ha a rendőrök pontosan tudnák, mit várnak el tőlük, miért jár elismerés és miért hivatalvesztés, s mindez – mivel a rendőrség az állampolgárok adójából él – nyilvános lenne a társadalom számára.

Egyszerű recept.

Igaz, a gumigerincé is az.