Örültem, hogy az ELTE Társadalomtudományi Kara kiállt Semjén Zsolt mellett, s továbbra is érvényesnek tekinti húsz éve szerzett szociológusi diplomáját. Feltételezem, hogy a teológiai doktorátussal, majd a vallástudományi PhD-vel kapcsolatos hivatalos állásfoglalás is alapjában rendben lévőnek találja a dolgozatokat.

Semjén Zsolt és Agatha Zajegat, a lengyel nagykövet helyettese felavatja II. János Pál pápa emlékvonatát a Vasúttörténeti Parkban. A szerelvény rendeltetése: missziós körút a négy visegrádi országban.

Zavart engem ebben az ügyben, hogy sokan úgy vetették magukat Semjén miniszerelnök-helyettesre, a KDNP elnökére, ahogy a könyvvizsgálók hajdan Al Caponéra. A hírhedett gengsztert adóügyekkel sikerült megfogni, most meg nyilván arra gondoltak többen, hogy a plágiummal ejtenek sebet Semjénen. A megtámadott feljajdult: keresztényüldözés dúl a hazában. Pedig nem keresztényt üldöznek, hanem egy klerikális elkötelezettségű politikus régi (talán) stiklijét próbálták leleplezni. Ennek a valláshoz annyi köze van, hogy a tízparancsolatban egészen könnyen érthetően áll: ne lopj!

Semjén Zsolttal a baj nem az lenne, hogy netán idegen tollakkal ékeskedve szerzett talmi címet magának. Ami miatt nyilvános kritikát érdemel, az az általa hirdetett nézetrendszer, s az általa és köre által űzött politika. Elolvastam néhány szövegét az elmúlt évekből. Szépen kirajzolódik ennek a derűsen önelégült embernek a nézetrendszere.

Semjén a parlamenti katolikus és protestáns képviselők előtt fejtette ki nemrég: a „szekularizáció nem egy állapot, nem is egy folyamat, hanem a maga klasszikus szabadkőműves, marxista összefüggésében egy ideológia. Ennek lényege, hogy a vallásnak, egyháznak nincs legitimációja, kompetenciája társadalmi, politikai és egyéb területeken, kivéve esetleg a karitatív ügyeket”.

Ezt a hosszú mondatot, hamis állítást választottam ki a sok idézet közül, amelyekben Semjén hazug módon állítja be a felvilágosodás utáni Európa állapotait. Semjén a világi állam és a politikai korrektség ellen hirdet harcot. A nála felvázolt viszonyokban Róma aktuális dogmái válnak az állam törvényévé.

Aki pedig ezzel vitatkozik, az szerinte minimum keresztényellenes. Semjén tudja, hogy az emberek sokfélék, sokféle módon lehetnek hívők, vallásosak is. Szemléletében mégis a szabadkőműves–marxista összeesküvés akadályozza, hogy a katolicizmus az egyetlen, az uralkodó ideológia és államvallás legyen, hogy meghatározza a társadalom mindennapjait. Ahogy az államszocializmusban tették a dogmatikus marxizmus–leninizmust egyedül üdvözítő állami hitté, s szorították a sekrestyébe az egyházakat.

Nem az a fő baj Semjénnel, hogy dolgozataiban nem idézte forrásait. A gond abban áll, hogy a mai magyar társadalom többsége számára avítt és életidegen gyakorlatot kényszerítene az emberekre. Mintha nem lennének itt nagy tömegben olyan magyarok, akik nem a történelmi egyházak által szolgáltatott tanításokat akarnák követni. Mintha nem lennének ateisták, vagy akár közömbösek Isten és a hit ügyeiben. Azt sugallja: csak az lehet hiteles ember, aki keresztény, értsd katolikus. Mintha nem derülne ki naponta, miféle bűnöket követtek el az elmúlt évtizedekben is egyházi intézményekben. Aki viszont nem ért vele egyet, netán támadja, az szerinte keresztényüldöző. És ez nem a szokott paranoia, hanem kormánypolitika a mai Magyarországon.