Az már mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott ugyanis, hogy az előzetes regisztráció nem szűkíti, épp ellenkezőleg, bővíti a szavazni vágyók számát és lehetőségeit, miként az sem lehet immáron senki számára kétséges, hogy a választókörzetek átszabása épp azért történt úgy, ahogy, hogy mindenképpen érvényesüljön az arányosság elve.

Ha pedig ez az elv most éppen azt jelenti, hogy egy-egy ilyen választókörzetben véletlenül se nyerhessen más, mint a Fidesz és a KDNP jelöltje, hát istenem, a világ e tájékán ez felel meg az arányosságnak, a demokrácia kiteljesítésének igényéről már nem is beszélve.

FOTÓ: REUTERS KIMIMASA MAYAMA

Úgyhogy senkinek nincs oka aggódni, a demokrácia él és virul, Safarov szabadlábon, pártunk és kormányunk példát mutat a világnak válságkezelésből, az IMF lerendezve, az EU Brüsszelbe zavarva, már mindenkiről bebizonyítottuk, hogy antidemokratikus és hódító szándékkal tör ránk, s a magyar nép fölfogta végre, hogy kormánya az önrendelkezési joggal felvértezett demokratikus berendezkedést óvja a külső ármánytól, tehát az a jó, ha az egész világ ránk támad, úgyhogy aki nincs ellenünk, az ellenünk van, szóval minden rendben lenne mostanában errefelé, csak…

Csak azok a fránya piros pöttyök ne virítanának a gyerekek seggén. Márpedig ott virítanak, mint azt Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől megtudhattuk, aki a babák fenekének piroslásában félázsiai származásunk bizonyítékát látja, valamint afféle rokoni kapcsolatot feltételez a japánokkal, mert szerinte a japán gyermekek feneke is pöttyöktől pírlik.

Magyarország tiszteletbeli karakterológiai minisztere úgy véli tehát, hogy a fenék színezete afféle nemzeti jegy volna, és ha már megemlítettük a japán–magyar rokoni viszonyt, akkor gazdasági-társadalmi szempontból nyilvánvalóan adódik az a következtetés is, hogy nálunk is szorgos munkaerőre épülő társadalmat kell építeni. Csak mivel arrafelé ennek vannak úgymond hagyományai, Ázsiának e felénk eső részén pedig kevésbé, ráadásul ott a munkaalap hordoz némi tudásalapot is, ezért idehaza olyan forradalmi kormányra van szükség, amely fölrúg bizonyos konvenciókat, és unortodox módon áll neki a munkaalapozásnak. Így például áldozatos munkával generációkat kényszerít arra, hogy majdan csak kétkezi tevékenységből élhessenek meg. Ha pedig e nagy vízió teljes körű megvalósításához az kell, hogy más ne juthasson kormányra, az nyilvánvalóan a demokrácia természetes velejárója.

A miénk így vált ripsz-ropsz annyira demokratikus állammá, hogy egy másik mélyen demokratikus ország, Fehéroroszország államfője, nevezett Lukasenko, akinek azért vannak némi tapasztalatai a választások kiterjesztésének speciálisan demokratikus voltáról, hiszen arrafelé börtönbe is zárnak embereket csak azért, mert elindulnak ellene elnökjelöltként, elégedetten csettintett a minap, hogy igen, ez már tetszik neki, Magyarország kezd végre kijózanodni. Lukasenko kijózanító kijelentésére egy végtelenül józan ember reagált, Giró-Szász András, akinek a nevéhez olyan remekbe szabott kijelentés fűződik, mint hogy viharos időkben a kapitányt azért illik dicsérni, mert kikötőbe viszi a hajót, és a tanároknak nem illik e kényes manőver közben még konyakot is rendelni.

E mondatból két következtetést lehet levonni. Az egyik, hogy Magyarország szóvivője a demokrácia egyik fő ismérveként hisz a szólás szabadságában, és épp ezért veszi a bátorságot, hogy jól odamondjon azoknak a beste lelkeknek, akiknek a miniszterelnök folyamatosan béremelést ígér, és erre emlékeztetik is. A másik, hogy a világnak ezen a fertályán – s mondja ezek után bárki, hogy nem a demokrácia a létező rendszerek legjobbika! – a tanárok szeretik a konyakot. Hát nem nagyszerű? Giró-Szász András nagy józansággal tehát azt mondta, hogy Lukasenko elnök nyilvánvalóan viccelt, amikor Magyarország kijózanodásáról beszélt.

Afféle tréfaként ütöttük el tehát, hogy Lukasenkónak nagyon is kedvére való, amit itt lát, tehát igen, az is ellenünk van olykor, aki velünk van. Lukasenko viccelődik, mi meg a hasunkat fogjuk a röhögéstől. Különben is igen vicces kedvünkben vagyunk mostanában, s ez csalhatatlan jele a kiteljesedő, az elmúlt huszonkét évet folyamatosan fölülvizsgáló demokráciának. Jól érezzük magunkat a bőrünkben, no. Számlálgatjuk gyermekeink bársonyos fenekén a piros pöttyöket, azon tűnődünk, hogy az idő múlásával hová tűnnek ezek, nagy kedvvel építjük a munkaalapú demokráciát, konyakozgatunk, és elmerengünk azon, hogy rokonság ide vagy oda, mi a fészkes fenéért nem hajaz a mi társadalmunk a japánokéra.

Meglehet, az a baj, hogy azok ott túl globálisak, jöhet nekik manapság bármi, sintoizmus, buddhizmus, kereszténység, a tudományba, vagyis az emberi elmébe vetetett hitről nem is beszélve. Igen, ez lesz itt a bibi: azok ott nem értik az idők szavát. Magyarország legdemokratikusabb elméje, aki már akkor is a demokrácia kiteljesítéséért küzdött, amikor még csak a diktatúra megszemélyesítői ellen volt kifogása, meg is mondta, hogy valójában azért támadnak bennünket annyian és oly hevesen, mert „a mi bűnünk, hogy a XXI. században azt mertük alkotmányba foglalni, hogy a vallás, az egyház, a nemzet, a család nem a múlthoz, hanem a jövőnkhöz is tartozik”.

Biztosan erről van szó. Teljesen nyilvánvaló, hogy a demokrácia lényegét nem értő európai társadalmakban senki nem foglalkozik a vallással, az egyházzal, közismerten nemzet- és családellenesek a németek, az osztrákok, a franciák, és szemmel láthatólag hanyatlanak is. Egyszerűen képtelenek megérteni, hogy a különleges idők különleges megoldásokat és új demokráciafelfogást igényelnek. Az államosítást, például. Mert azt csak a legelvakultabban antidemokratikus elmék vallhatják, hogy kifejezetten a bolsevik módszerekre emlékeztet, amikor mindent államosítanak, ami éppen aznap Orbán Viktor miniszterelnök eszébe jut. Hol az iskolákat, hol a kórházakat, hol az önkormányzatok, hol az egyetemek adósságát, hol a magánnyugdíjat.

Kiteljesedő demokráciánk legnagyszerűbb míve azonban valóban az alaptörvény, amely nemcsak a vallást, a családot, a nemzetet és Istent rögzíti, hanem például az egykulcsos adót is. Na ugye! Ez igen, ez valódi demokrácia, hiszen az egykulcsos adó célja, hogy az állam ne kutakodhasson a pénztárcákban, és hogy a tömegeknél maradjon több pénz. Az igaz, hogy vannak néhányan, akik szerint az ilyen demokrácia inkább nyűg, mert amióta és ahogy ezt nálunk bevezették, kevesebb a pénzük, de ezzel nincs különösebb baj. Hiszen épp ők azok, akiknek elvileg majd regisztrálniuk kellene az internet segítségével például, hogy részt vehessenek a választásokon, és adott esetben – szögezzük le: antidemokratikusan – ne a Fideszre és hű társukra, a kereszténydemokratákra adják a voksukat.

És a demokrácia lényege mégiscsak az, hogy még az olyan mélységesen antidemokratikus személyiségek is szavazhassanak, akiknek az a heppjük, hogy munkaalapú társadalom ide vagy oda, ők csak azért sem dolgoznak, és az utcán húzzák meg magukat a leghidegebb téli estéken. Ők majd nyilvánvalóan a velük oly barátságos, a rendőröket soha rájuk nem uszító jegyzőkkel osztják majd meg azt az álláspontjukat, hogy szeretnének részt venni a demokráciát kiteljesítő, szabad választásokon. És ott van az a sok-sok ember, kik kies kunyhóikban vagy helyre kis tanyáikon konyakozgatnak esténként, miközben roppan a cserépkályhában a fa, a karámban mollban bőg a tehén, így aztán Orbán Viktor iránymutatásának megfelelően magukba olvasztják a múltat és a jövendőt, mint azok a bajor parasztok, akik bőrgatyójuk hózentrógerjét elégedetten húzkodva battyognak be a mezőről otthonukba, hogy ott laptopjuk segítségével részesüljenek a világ áldásaiból.

Igen, a mi parasztjaink is nyilvánvalóan a kormányzati ügyfélkapu segítségével regisztráltatják majd magukat a választásra a haza, Isten, Orbán Viktor és a demokrácia kiteljesítésének üdvére. És ez a legszebb az egészben: szociológiailag-társadalmilag mindent hajszálpontosan be lehet mérni, a hibalehetőségeket a legminimálisabbra szűkíteni, a rendszert megbuktathatatlannak gondolni, ha kell, a szabályokat az utolsó pillanatig is oly demokratikusan módosítgatni, hogy senki más ne győzhessen, csak a Fidesz, mégis, elmennek majd mind. Igen, ott lesznek valahogy az utcán lakók, ott lesznek a tanyán, a zsákfalvakban élők, ott lesznek a munkások, ott a tanárok, az orvosok, az ápolók, a betegek, a kereskedők, ott lesz mindenki, és fölülírják majd a matematika szabályait, mert az ilyen antidemokratikus elemekből csak úgy kibuggyan az utálat, és rajtaveszt, aki mindent hideg logikával vizsgál. Szóval nem árt, ha demokratikus rendünk még inkább bebiztosítja magát.