2014-ben új kormánya lesz az országnak. Ehhez nekünk, a jobb, élhetőbb, demokratikusabb Magyarország iránt elkötelezett és ezért cselekedni is hajlandó embereknek, sokat kell tennünk. Újra képviselni mindazokat, akik alkalmazottként munkával teremtenek maguknak és családjuknak megélhetést; kockázatot vállalva, saját vállalkozásukban, egyedül vagy társakkal fejlesztve, takarékoskodva dolgoznak saját sikerükért, adnak munkát másoknak; tanulnak, képezik magukat, hogy képességeiket majd munkájuk révén saját és közösségük javára kamatoztassák; egy tisztes és átdolgozott élet után megpihenve szeretnék élvezni életük gyümölcsét és segíteni gyermekeik, unokáik sikerét.

Mindeközben képviselni és segíteni azokat, akik esélyek és lehetőségek híján, bár mindent megtesznek, mégsem jutnak munkához. Ebben pedig partnereink a magyar és nemzetközi nagyvállalatok, érdek-képviseleti szervezetek, civil mozgalmak – mindenki, aki közösen akar és tud tenni azért, hogy sikeres Magyarországot, jobb társadalmat teremtsünk.

A hosszú, nagy átalakulásokat hozó huszonegyedik század nálunk is elkezdődött. Az ’89-cel kezdődött hosszú században a rendszerváltások az első lépések itthon és a világban. Az átalakulás során több egyenlőséget biztosító és nyitottabb, egyszóval jobb társadalmakat teremthetünk. Határozottan, egyértelműen, büszkén képviselhetjük a jobb társadalom ügyét, mert ez a jövő ügye. Baloldali fordulat következik, mert a jobb – szolidáris, igazságos, demokratikus – társadalom értékei baloldali értékek.

Tudatosan szabályozó, az emberek érdekeit védő, az esélyekkel kevésbé rendelkezőket segítő erős állam; aktív, tudatos emberek; nyitott, befogadó társadalom; felelős, demokratikus üzleti világ; gondolatok cseréjét segítő városok; hagyományhű, megélhetést és nyugalmat biztosító vidék – ilyen világot szeretnénk. Emberek, Föld, profit – ez a jövő, ebben a sorrendben.

Az egyenlőség, a szolidaritás, a demokrácia és a fenntarthatóság értékei jobb társadalmat és szebb világot ígérnek, mint a központosítás, a tervirányítás, a túlzó nemzetieskedés és a szabadságjogok korlátozása. Csak ezekre épülhet olyan társadalom, mely mentes a mélyszegénységtől, a kizsákmányolástól és a félelemtől. A jobb társadalom legfontosabb vezérlő elve a társadalmi igazságosság, mely mögött az egyenlőség erkölcsének eszméje áll. Minden ember pótolhatatlan és azonos értékű.

A jobb társadalomban minden embernek azonos emberi méltóság, biztonság, esély jár származásától függetlenül. A gyereknemzés, a ki kit szeret magánügy, a családon belüli erőszak közügy. Mindezt a gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben vett fenntarthatóság teszi huszonegyedik századivá. A ma jobb társadalma olyan rendszer lehet, melyben a gazdasági és környezeti fenntarthatóság, a jóllétre való törekvés foglalja keretbe a társadalmi igazságosság rendszerét.

A jobb társadalom minden állampolgár szabad részvételével valósítható meg. Nem korlátozni, hanem bővíteni és védeni kell a demokratikus szabadságjogokat. Politikus bíróságok munkájába nem szól bele, a független intézményeket védi, tiszteli és nem eltiporja. Csak a politikai közösség egészének bevonásával képzelhető el sikeres nemzeti politika. A pluralizmus érték, mert a politikai és társadalmi intézmények sokszínűségéből, a gazdasági formák és tevékenységek számosságából, a sokféle ember együttműködéséből származhat elegendő kreatív energia nemzeti céljaink és egyéni vágyaink teljesítéséhez.

Lehetséges előítélet- és konfliktusmentes, közös érdekeken, egymás és a közösség értékei iránti tiszteleten alapuló társadalmi együttélés, ahogyan az emberek és Földünk érdekei is összeegyeztethetők a profittermeléssel. Az anyagilag és intézményileg szabadabban mozgó tudás- és gazdasági elitnek különös felelőssége van abban, hogy a magyar társadalom irracionalitásba menekülését, bezárkózását meg tudjuk akadályozni. Példamutatással, a közügyekben való elkötelezett részvétellel, civil cselekvéssel mutassuk, hogy az autonóm magatartás érték. Segítsük, hogy az emberek visszaszerezzék az ellenőrzést saját életük fölött. Az autonómia korlátos engedély: a másokkal való konfliktusmentes együttélés kötelezettségét és korlátait vonja maga után.

Azt is igényli, hogy minden polgár rendelkezzen elegendő pénzzel, idővel, kapcsolatokkal és politikai jogokkal annak érdekében, hogy jobb életet teremtsen magának. Az autonómia tudatosságot igényel. Tudatosságot a pénzügyek kezelésében, a demokratikus részvételben. A tudatossághoz az információ szabad áramlására, átláthatóságra, nyitottságra és jártasságra, az állampolgárok és az intézmények működtetői közötti kölcsönös bizalomra, együttműködési képességre és szándékra van szükség. A rendszerváltás megteremtette a demokratikus intézmények rendszerét, ám nem teremtette meg a részvétel igényét és elkötelezettségét.

A politikai élet szereplői, a demokratikus intézmények működtetői előtt áll a feladat, hogy személyes részvételükkel, példamutatásukkal, megközelíthetőségükkel biztassák részvételre azokat, akikért ezen intézményeket működtetjük. A politika és politikus nélküli civil demokrácia illúziója azért válhatott egyre erőteljesebb vággyá a demokrácia iránt elkötelezett polgárokban, mert a demokrácia működtetői, országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek, az igazgatás tagjai eltávolodtak az emberektől és problémaviláguktól.

A haladás vagy maradás kettősségében vívódó, a nyolcvanas évek végének reformista hagyományát követő baloldali politikai gondolkodás, a szabad privatizáció balliberális hívei, majd később a blairi–schröderi harmadik út magyar alternatíváját jól-rosszul megvalósítani igyekvő kormányok többnyire kritika nélkül fogadták a globális kapitalizmus viszonyait, és alulértékelték a szabályozatlan vagy alulszabályozott piacok pusztító erejét. A harmadik út modellje nem hozott megoldást a növekvő egyenlőtlenség, a szabályozatlan piac okozta megrázkódtatások, az etnikai konfliktusok drámájára.

Kis, nyitott gazdaságok – mint amilyen a magyar – nem vonhatják ki magukat a globális gazdasági együttműködés rendszeréből. Ám a globális kapitalizmust erős szabályok közé szorítva, a nemzeti, helyi érdekekhez alkalmazkodva szabad csak működtetni. A gazdasági együttműködésben való részvétel feltétele a globális versenyképesség, melyet a magyar munkaerő és gazdaság fokozatosan elvesztett. A jobb társadalmat teremteni akaró politikának ezért a versenyképesség visszaszerzésének közép- és hosszú távú céljai (versenyképesebb [szak]képzettség, jobb egészségi állapot, növekvő mobilitás) mellett a helyi együttműködések támogatásával, a helyi gazdasági közösségek védelmével kell ellensúlyoznia a globális kapitalizmus hátrányos következményeit.

A jobb társadalom középpontjában nálunk is a termelő és alkotó ember áll. Ahhoz, hogy jobb, az egyenlőség és a szolidaritás által vezérelt társadalmat tudjunk teremteni, újra kell gondolnunk a termelés rendszerét. A minél több és többféle áru és szolgáltatás létrehozása, az előállítás költségeinek folyamatos csökkentése és így a fogyasztás növekedése és egyre magasabb szinten történő stabilizálása a neoliberális konszenzus szerint az életminőség fokozatos javulásához vezet. A szabad és szabályozatlan piacpárti konszenzus Magyarországon sem teremtett igazságos társadalmat. Az anyagi növekedés elméletére alapozott gazdaság rendszere itt is több kárt okozott, mint hasznot.

A jobb társadalom hívei szerint a szabadpiaci gazdasági értékteremtés mértéke alacsonyabb, mint a következményeként előálló társadalmi költségek összessége. Ez részben a környezeti károkból, részben a szociális transzferekkel ellentételezett vagy a meg nem született teljesítmény hiányából adódó rejtett költségekből áll. A növekedés hatására nálunk is egyre nagyobb a rés az anyagi javak felhalmozásából részesülő kevesek és az anyagi javakat felhalmozni nem, csupán létfenntartásra fordítani képes többség között. A neoliberalizmus és az ezt emberarcúvá formálni akaró, a középosztályt erősítő harmadik út politikája elbukott: a gazdagabbak itt is gazdagabbak, a szegényebbek szegényebbek lettek.

A jobb társadalom célja a minél többek számára biztosított egyéni és közösségi jóllét. A termelésre, fogyasztásra épülő anyagi növekedés és egyéb társadalmi folyamatok, a „humán rendszerek” (oktatás, egészségügy, idősellátás stb.) a minél többek számára elérhető jobb élet eszközei, a korlátos természeti erőforrásokkal való takarékos és alternatívákat kereső gazdálkodás ennek feltétele. Változtatnunk kell gondolkodásunkon: fenntartható életszínvonal-emelkedés az elitek számára is csak akkor érhető el, ha együtt és közösen gyarapodik a nemzet. Ehhez gyakran önkorlátozásra, a jobbmódúak szolidaritására, türelemre van szükség. Az „Európába, de együtt!” felszólítás ma is érvényes.

A tulajdon formáinak sokszínűsége kiegyenlítheti a kizárólag az egyéni profit maximalizálására törekvő érdekeket. Az állam feladata védeni a polgárokat, támogatni gazdasági kezdeményezéseiket és a polgárok összefogására épülő kisvállalkozásokat. Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell a munkahelyek teremtését. Csak a dolgozó, aktív ember tud teljes, felelős életet élni. Meg kell értenünk: az én kiadásom a te bevételed. Munkahelyet és így üzleti értéket a nem állami szféra tud teremteni, az állam feladata a kiszámítható, befektető- és vállalkozásbarát, fenntartható gazdaságpolitika megteremtése.

Munkahelyeket nemcsak befektető multinacionális vállalatok, hanem kisvállalkozások tömegei is teremthetnek. Fontos, hogy a multinacionális vállalatoknak legyenek versenyképes beszállítóik – e viszonyokat a szabályozott piac segíti, de nem oldja meg. A civil állam feladata segíteni a helyi gazdasági összefogásokat, termelési szövetségeket, eközben támogatni, hogy minél több vállalkozás válhasson a globális gazdasági együttműködés résztvevőjévé. Válság idején az okos fogyasztás, a helyben megtermelt áru vásárlása, a helyi szolgáltatás igénybevétele a közösséget szolgálja. Az olcsó néha nagyon drága, mert máshol, másnak teremt értéket.

Magyarországon is elszámoltathatóbbá, áttekinthetőbbé és szabályozottabbá kell tenni a pénzügyi közvetítőrendszert. Határozott szabályozási és felügyeleti intézkedések szükségesek a vezetői bérek visszaszorítására, az áttekinthetőbb és etikusabb vállalatirányítási rendszerek kikényszerítésére. Korlátozni a rövid távú spekulatív befektetéseket és terelni a hosszabb távú, valódi értéket teremtő, helyi üzleti lehetőségeket felmérni képes befektetések irányába.

A jövőbe tett legjobb közösségi befektetés a tanulás és az egészség megőrzése. Egy jobb társadalom nemcsak a betegség gyógyításával, hanem az egészség megőrzésével is foglalkozik. Az oktatás az esélyteremtés legfontosabb eszköze. Nem röghöz kötni, hanem élethosszan tartó tanulásra érdemes ösztönözni diákjainkat. Az oktatást nem központosítani kell, hanem kinyitni, új módszerekkel, közösségi tanulással, lexikális tudás helyett nyitott végű problémamegoldás, képességfejlesztés oktatásával kell képessé tenni a jövő generációit saját életesélyeik növelésére és ezzel a közösség sikerének elősegítésére.

Aktív szabályozói és jogszabályi eszközökkel, erős fogyasztóvédelmi szabályokkal és hatósággal, transzparenciaszabályozással kell kiegyenlíteni a vállalatok és a fogyasztók közötti erőviszonyok egyensúlytalanságát. Jogszabályokkal ösztönözni a vállalatokat arra, hogy fokozottabban vegyék figyelembe a közeli és a távoli működési környezet elvárásait, legyen takarékosabb és tudatosabb energiafelhasználásuk, váljanak aktívabb és támogatóbb tagjaivá a helyi közösségeknek – összességében legyenek jobb vállalati polgárok. Érdemben engedjenek több beleszólást az érintetteknek a gazdaság működésébe, a vállalatok irányításába, a stratégiai döntéshozatalba.

A jobb társadalomban erős és takarékos – a valóban rászorulókat támogató – szociális ellátórendszer és igazságos adórendszer van. Kimeneti és fogyasztási adók mellett bemeneti adóra is szükség van. Az igazságosabb közteherviselés érdekében erősíteni kell az adómorált, és növelni kell az adótudatosságot; el kell kezdeni a rendszerváltás idején elmaradt vitát a társadalmi szolidaritásról, a jobb módúak felelősségéről, a jövedelemfelhalmozás felső korlátjának és a közösség iránti felelősség összhangjának megteremtéséről. Ugyanakkor nem lehetnek sem legális, sem illegális kivételek az adózás alól, az adóelkerülés tilalmát súlyos és demonstratív intézkedésekkel kell kikényszeríteni.

Ahhoz, hogy ezek az elvek, értékek és célok megvalósuljanak, hogy a jobb társadalom iránti igény és remény közpolitikai gyakorlattá váljon, sokak alkotó részvételére van szükség. Olyan nemzeti együttműködésre, melyben előítéleteit félretéve, felnőtt és egyenrangú polgárként mindenki részt vállal. Ahhoz, hogy a demokrácia intézményei újra működjenek, hogy visszatérjünk a huszonegyedik századi Európát és Magyarországot meghatározó vetélkedő együttműködés startvonalára, előbb saját házunk táját tegyük rendbe. Ez nem csupán a demokratikus intézmények működésének helyreállítását jelenti.

Újra – vagy először – le kell folytatnunk azokat a vitákat, sajtóban, politikai fórumokon és magánbeszélgetésekben, hogy mit jelent a magyar politikai és kulturális közösség számára a nemzeti közösségvállalás, a társadalmi szolidaritás, egyéni érdekek és közösségi célok összeegyeztetése, a fékek és ellensúlyok rendszere, a független média és intézmények működtetése, a szabályozott piac, a magántulajdon, az emberi méltóság, a kirekesztés és megkülönböztetés tilalma. Az alapoknál kell kezdeni.

Nekünk, baloldali magyaroknak vissza kell szereznünk a tőlünk megtagadott, mások által kisajátított nemzet jelképeit – a nemzeti színeket, kokárdát, himnuszunkat – a nemzet egésze számára. Nem hagyhatjuk, hogy a nemzet jelképei a kirekesztést szolgálják. Aktív figyelemmel, illő alázattal, kérdésekkel, nyitottsággal forduljunk a határokon túl élők felé, hogy visszaszerezzük bizalmukat, és átadjuk meggyőződésünket, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája határon innen és határon túl.

Vissza kell adnunk a hitet, hogy itt érdemes dolgozni, tanulni: egyszóval itthon maradni. Mert sokan, túl sokan akarnak elmenni. Generációknak együtt kell működniük, erőt kell adniuk egymásnak. Minden egyes ember, minden tehetség, minden élet, minden dolgozó kéz hiányzik. Ehhez az kell, hogy legyen értelme a munkának, az itthon maradásnak. Vissza kell adnunk a meggyőződést, hogy a felemelkedés és a gyarapodás jövője Európa és benne az európai Magyarország. Nyelveket tudó, utazó, nemzetközi tapasztalatot szerző, külföldön munkát vállaló és magyarságukat büszkén vállaló és ide visszatérni akaró fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal kell részt vállalnunk Európa újjáépítésében, abban, hogy egy föderatív, együttműködő, szolidáris, innovatív és versenyképes Európa visszaszerezze vezető pozícióját a világban.

Vissza kell foglalnunk saját történelmünket. Büszkén vállalt, sokszor elfeledett vagy támadott progresszív hősökkel – Bánffy Miklóssal, Jászi Oszkárral, Pesti Barnabással és közösen megtalált másokkal – kell emlékeztetnünk magunkat az európai, nyugatias és modern Magyarország hagyományára. A közös gondolkodás, a beszélgetések, a viták és a megegyezések sikerén múlik a jobb magyar társadalom megteremtésének esélye, a holnap Magyarországának sikere. Ez több mint kormányváltás és alig kevesebb, mint teljes szemléletváltás.

A szerző MSZP-s politikus

MARABU RAJZA