Minden tűzszünetet a tartóssága minősít, de ne károgjunk előre feleslegesen: minden egyes nap, amelyen nem rakétázzák Izraelt a Gázai övezetből, s Izrael ezt nem torolja meg, emberéleteket ment meg, s visszatereli a mindennapokat a megszokott kerékvágásba. Másfél száz halott maradt a „csatatéren”, rengeteg sebesült, tönkretett otthonok és családi életek. 

Mindkét oldal önmagát „ünnepli” a létrejött megállapodás nyomán, ami nem is meglepő. Figyelemre méltó viszont, ahogyan maga az egyezség a tűzszünetről kialakult. A jövőre nézve pedig még fontosabb, miként lehet vajon elérni – „papír” ide vagy oda –, hogy ne csempésszenek fegyvereket Egyiptomból Gázába. Elég különös így is, hogyan lehetett „észrevétlenül” átjuttatni azokat az iráni gyártmányú rakétákat, amelyeket most először vetett be a Hamasz, és amelyekkel elérheti Tel-Aviv és Jeruzsálem térségét, vagyis Izrael középső országrészét is. A rakéták ugyanis hat méternél, indítóállásuk pedig tíz méternél is hosszabb.

A csütörtöki The New York Times részletesen beszámol arról, hogy a hét legelején még Kambodzsában tárgyaló Barack Obama miként tette félre délkelet-ázsiai ügyeit, ismerte fel a halaszthatatlan világpolitikai feladatot a gázai konfliktusban, és egyeztetett többször is Mohamed Murszi egyiptomi elnökkel.

Az iszlamista Murszi egyrészt a Hamasszal szimpatizál, másrészt megtartaná a „hideg békét” Izraellel, már csak azért is, mert országa anyagilag is függ az Egyesült Államoktól, amely viszont megköveteli a Camp David-i békeegyezmény betartását. A Nobel-békedíjáért valamicskét utólag megdolgozó Obama, valamint Murszi (és külügyminisztereik) afféle kijárókként léptek fel Izrael és a Hamasz helyett, és ez a továbbiakra vonatkozóan is felelősséget ró rájuk. Utóbbi kettő értelemszerűen nem tárgyal közvetlenül, hiszen egymás esküdt ellenségei.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök, aki épp két hónap múlva választások elébe néz Izraelben, taktikailag a legjobbkor igyekezett belépni a harcba, majd ki belőle. Be akkor, amikor elkerülhetetlennek tartotta, hogy erőt mutasson a rakétatámadások megtorlásával, ki pedig akkor, amikor nyitottnak bizonyult a tűzszünetre, mindkét oldalt megkímélve (egyelőre!) a lehetséges szárazföldi invázió minden bizonnyal súlyos, komoly áldozatokkal járó következményeitől.

A következő „felvonást” alighanem Mahmúd Abbász szolgáltatja majd, aki az elmúlt nyolc napban legfeljebb névleg volt palesztin elnök, valójában teljesen a margóra szorult ramallahi rezidenciáján. A jövő héten azonban az ENSZ-ben indít diplomáciai offenzívát Izraellel szemben a palesztinok nemzetközi státusának feljavításáért. Akkor már inkább a purparlé, mint rakéták, lövegek és halottak.