Szundikáló őrkutyák
A tartalomelemzés a legnagyobb eléréssel rendelkező hírműsorokban és híportálokon vizsgálta empirikus eszközökkel a politikai-közéleti tartalom megjelenését a második Gyurcsány-kormány és a második Orbán-kormány meghatározott időszakában.
A kutatás célja az volt, hogy kiderítse: hogyan jelennek meg a kormányzati és ellenzéki politikai üzenetek a médiában, mennyire akadálytalanul, vagy mennyire ellenőrzötten jutnak el a közönséghez, milyen különbségek fedezhetők fel a kormányzati és ellenzéki mondanivaló médiaábrázolása között a két kormányzati periódusban, milyen eltérések láthatók a közszolgálati vagy magántulajdonban lévő televíziós, rádiós és online hírszolgáltatás között, illetve a hírügynökség munkájában, tehát milyen üzeneteket közvetít a média az emberek felé, és mennyiben képes betölteni a társadalmi ellenőrző funkcióit.
A kérdések megválaszolásához olyan témát választottunk ki, amely mindkét kormányzati ciklusban fontos szerepet töltött be a közéleti vitákban. 2008 októberében, a második Gyurcsány-kormány idején a gazdasági-pénzügyi válság során jelentősen gyengült a forint árfolyama az euróhoz és a svájci frankhoz képest, ami a devizahiteleken keresztül a magyar társadalom szinte minden szegmensét érintette. Ugyanígy 2011 novemberében, a második Orbán-kormány ideje alatt is bekövetkezett egy hasonló krízishelyzet, egy drasztikus forintleértékelődés. A kutatáshoz két 16-16 napból álló ciklust azonosítottunk, amelyek során a téma hasonló társadalmi-gazdasági-politikai fontossággal bírt, alkalmas volt tehát az összehasonlításra.
A vizsgálathoz az M1 Híradó és Az Este, a TV2 Tények, az RTL Klub Híradó, a Kossuth Rádió Déli Krónika műsorának, illetve két online portál, az Index és az Origo belföldi, illetve gazdasági rovatának értékelését használtuk fel. Kvantitatív és kvalitatív eszközöket is alkalmaztunk: előbbiek során meghatároztuk például a hírcsináló (agenda-setter) politikai kötődését, a kvalitatív eszközök pedig arra voltak alkalmasak, hogy megvizsgáljuk, mennyiben csak hírszolgáltató funkciót tölt be a média, vagy mennyiben ad ezen túl értelmező-elemző hátteret, mennyiben mutatja be a hír mögött meghúzódó összefüggésrendszert (kontextualizálás), ebben a munkájában mennyire azokat a politikai-gondolati kereteket (frame) használja, amelyeket a politikai szereplők alkalmaznak, illetve, hogy az objektivitásnak milyen szintjét alkalmazza a munkája során. Egyszerűen és mechanikusan egyensúlyozza-e ki a témában érdekeltek megjelenését, vagy szembesíti a szereplőket olyan ismeretekkel, amelyek cáfolják, módosítják az állítását (reflektivitás), netán nyilvánvalóan az egyik politikai oldal céljainak kiszolgálójává válik (propaganda), vagy egyenesen a manipuláció céljai vezérlik.
Az eredmények azt mutatják, hogy a közszolgálati média és a kereskedelmi televíziók teljesítménye a közéleti események ábrázolásában romlott. A rádiós és televíziós hírműsoroknál (igaz, eltérő arányban) a közszolgálati médiában és a kereskedelmi televíziókban is háttérbe szorultak a közéleti hírek a bulvártartalom javára (a kereskedelmi tévék műsoridejének már az ötödét sem éri el a közéleti tartalom), a megmaradt tartalom pedig közelebb került a politikához. A politikai szereplők nagyobb arányban tűntek fel hírcsinálóként, az egyes hírek kezdeményezőiként a 2011-es műsorokban, mint 2008-ban. Az első vizsgált időszakhoz képest a mostani kormány és kormánypárt nagyobb szerephez jutott 2011-ben, mint az akkori kormány és kormánypárt: az Orbán-kabinet és a Fidesz tagjai számszerűleg ugyan kevesebbet szerepelnek (hiszen eleve kevesebb a közéleti hír), mint 2008-ban az MSZP–SZDSZ-kormány tagjai, de a jelenlegi szerepléseik hosszabbak, azaz nagyobb időtartamban tudják kifejteni álláspontjukat. Ez az arányeltolódás leginkább az M1 Híradójában és a Déli Krónikában figyelhető meg. Előbbiben a kormány és a kormánypártok 2008-ban a hírtartalom 27 százalékában jelentkeztek hírcsinálóként, 2011-re súlyuk 35,5 százalékra ugrott.
Ennek a szélesebb kontextusnak a hatása érezhető a forintgyengüléssel kapcsolatos hírekben is. Egyrészt jelentősen csökkent az ezzel kapcsolatos hírek műsoridejének aránya (2008-ban még 7, 2011-ben már kevesebb, mint 3 százalék), másrészt „eltűnnek” a politikai szereplők, és a hírműsorok egyre inkább mindenkitől független folyamatként, senkihez sem köthető jelenségként interpretálják a témát (míg 2008-ban az ezzel foglalkozó hírek 20,7 százalékának esetében nem volt megnevezhető a hírcsináló, addig 2011-re ez az arány 34,7 százalékra ugrott). Míg tehát 2008-ban inkább ábrázolta felelősként az audiovizuális média az akkori politikai vezetést, tavaly ennek a fontossága háttérbe szorult.
A mennyiségi változásokon túl szembeötlő a hírszolgáltatás minőségének a romlása. Mindkét periódusra jellemző, hogy a kormányzat által biztosított gondolati kereteknek a rádiók és tévék jellemzően nem állnak ellen, azokat gyakran kritikátlanul követik, a hírműsorok a legjobb esetben is csupán arra törekszenek, hogy a politikai pártok véleményét közvetítsék. 2008-hoz képest viszont lesújtó a közmédiában bekövetkezett változás. Négy évvel ezelőtt az M1 Híradóban például a kormányzat által sulykolt gondolati kereteken kívül („a gazdasági problémák fő oka a világválság”) megjelentek más magyarázatok is, a műsor összességében informatív, kormányzati irányban csak némileg volt elfogult, a Krónika pedig inkább csak nyers hírszolgáltatóként működött, kissé reflektálatlanul közvetítette a kormányzati álláspontot, addig 2011-ben már mindkét műsor tendenciózusan propagandisztikus lett. Az M1 Híradóban és a Krónikában a maga teljességében bomlott ki a kormányzati kommunikáció („Magyarország a hitelminősítők és a spekulánsok támadását szenvedi el”), a Déli Krónikában pedig ebbe a kontextusba kerülnek be a rendszeresen előforduló és nemritkán durván manipulatív hírek, amelyek az MSZP-t, a DK-t, illetve az ellenzékhez kötődő személyeket járatják le (Demszkyt, Simor Andrást).
A kereskedelmi televíziókban mindkét periódusra jellemző, hogy a bulváreseményekhez használt eszköztárat vetették be a közéleti hírekkel kapcsolatban is, a jelenséget elsősorban az átlagember szempontjából ábrázolták, és nem mutattak rá a szélesebb összefüggésekre. Ezen belül a TV2 a korábbi kormánnyal kritikusabb volt, 2011-re viszont az RTL lett a kormányt inkább bíráló csatorna – bár ennek a közéleti hírek általános visszaszorulása miatt nincs különösebb jelentősége. Ugyanakkor a TV2-nél 2011-ben már erőteljes kormányzati elfogultságot lehet tapasztalni, ami leginkább a kormányzati vélemények túlsúlyában és reflektálatlan közvetítésében érhető tetten. (Pl.: A devizahitelesek megmentéséről, vagy az adósságcsökkentésről szóló kormányzati állítások közlésekor annak nem ad teret, hogy ezeket milyen áron, pl magánnyugdíjrendszer átalakítása árán érte el a kabinet.)
A kereskedelmi tévékkel és a közszolgálati médiával összevetve az online portálokon is azt lehetett tapasztalni, hogy 2011-re hírcsinálóként megnőtt a kormány és a kormánypártok szerepe, de fontos különbségek is kimutathatóak. A 2008-as forintgyengülés időszakában a témához kapcsolódó cikkek egy része mind az Origón, mind az Indexen közvetítette a kormányoldal és az akkor ellenzékben lévő Fidesz álláspontját is, sőt a véleményeket is tartalmazó cikkekben nagyobb szerepet kapott az akkor ellenzékben lévő Fidesz. Fontos különbség viszont a tévékhez és a rádióhoz képest, hogy a két legnagyobb hírportál leginkább „csak” közvetítette a válsággal és a forintgyengüléssel kapcsolatos legfontosabb politikai üzeneteket, és bármelyik portálról is tájékozódott valaki, úgy ismerhette meg az álláspontokat, hogy közben egyik szerkesztőség sem próbálta erőteljesen befolyásolni, manipulálni az olvasók véleményét. 2011-ben a témát az előző időszakhoz képest kevésbé kezelték politikai ügyként az internetes hírportálok: nem jelent meg markánsan az egyes meghatározó szereplők eltérő álláspontja, a témához kapcsolódó cikkek elsöprő többsége mindkét hírportálon MTI-híranyag volt, ami a portálok gazdasági rovataiban jelent meg, és többnyire csak szárazon tudósított a történésekről.
(A kivonatot készítette Mong Attila, a részletes adatokat is tartalmazó teljes tanulmány a www.mertek.eu oldalon érhető el.)
