Bár a nagy hitelminősítők lassan egy éve bóvli kategóriába sorolták a magyar államadósságot, annak finanszírozásával eddig nem volt komolyabb baj. A nulla felé közelítő euró- és dollárkamatok fényében a magyar állampapírok mellé csapott 6-7 százalékos hozam rövid távon még mindig vonzza a befektetőket.

Még jobban szeretnék a magyar eszközöket, ha a kormány egy EU/IMF-védőháló kifeszítésével garantálná pénzük biztonságát. Erre azonban minden jel szerint nem hajlandó, még akkor sem, ha a hozamcsökkenések miatt a mainál is olcsóbban tudná finanszírozni az államadósságot, s a százmilliárdokban mérhető megtakarítást pedig gazdaságösztönző programokra költené. De mi nem engedünk a nemzetközi nyomásnak, inkább bízunk a nemzeti összetartás erejében. Mert az segít, ha az IMF megmakacsolná magát. A gazdaság pedig már talpra is állt, csak a statisztikusoknak nem sikerült ezt számokkal alátámasztaniuk.

Súlyos tévedés, hogy ezzel a hozzáállással és a növekedést megfojtó három őszi megszorítócsomaggal pozitív mintául szolgálunk, és nemzetközi elismerést vívunk ki az országnak. Ennek egyik kézzelfogható jele, hogy a Merrill Lynch amerikai bankház – a nagyok közül elsőként – a befektetők számára elkerülendő és kockázatos országnak nevezte Magyarországot. Ami azért is veszélyes, mert amíg a hitelminősítők csak szikár helyzetelemzéseket adnak, addig Merrill és a hozzá hasonló bankóriások a pénzt forgatják – nagy tételben. (Magyarul: spekulálnak.)

Az amerikaiak szerint minél tovább várat magára a valutaalappal való megállapodás, és minél tovább kell a vállalatoknak bizonytalansággal szembenézniük, annál kevésbé valószínű, hogy a bizalom eléggé megerősödik ahhoz, hogy ösztönözze a befektetéseket. Persze tudjuk: anélkül sem áll le az élet, csak a fejlődés reked meg hosszú évekre.

Kintről azt is látják, hogy a választásokig a kormány közvetlenül nem akar újabb terheket a lakosság nyakába varrni, a hiánycél lassan rögeszmés tartása érdekében a számlát a gazdaság szereplőivel – az energiavállalatokkal, a bankrendszerrel – fizetteti meg. A Merrill Lynch számára lényegtelen, hogy a terheket az érintettek áthárítják-e a fogyasztókra, nekik az a fontos, hogy a növekedési deficitre ítéltetett országba túl kockázatos bevinniük ügyfeleik pénzét.

Még mielőtt az NGM sajtóosztályán szövegezni kezdenék a „Ki is az a Merrill Lynch és miért akar rosszat Magyarországnak?” című sértődött hangú közleményt, emlékeztetnünk kell arra, hogy tavaly tavasszal ugyanez a bankház még ódákat zengett a kormány reformok melletti elkötelezettségéről, sikeres adósságfinanszírozásáról. Igaz, az még a Széll Kálmán Terv reménykeltő első fejezetének határozott intézkedéseinek, és a 4,25 milliárd dolláros amerikai kötvénykibocsátásnak szólt. Azóta változott a helyzet. Amerikából is tisztán látják, hogy ezzel az elhibázott gazdaságpolitikával a kormány olyan ösvényre vezette az országot, amely sose szélesedik úttá.