Hogy hét hónappal a könyv bemutatója után írta meg a recenzióját, azért nem hibáztathatom. Egy 2448 oldalas, helyenként olvasmányos, de más részeiben nehezen olvasható tudományos mű tényleg nem tekinthető át néhány hét alatt. Azért már igen, hogy mélyen igazságtalan a szerzővel. Hogy a kolumnás recenziónak egyetlen bekezdését szánja a téma minden eddigi feldolgozásánál részletesebb, alaposabb, ráadásul napjainkig nyúló hatalmas mű dicséretére, az egész hátralévő részt szidalmazásra, az enyhén szólva durva.

Feltűnő jellegzetessége a recenziónak, hogy nagyon hosszan lovagol az apró hibákon, mindenbe beleköt, akár van oka rá, akár nincs. Így akarják bizonyítani a rossz recenzorok, hogy a könyvet igenis elolvasták.

Hosszan lovagol Révész a könyv szerkesztési és korrektúrahibáin. Ezekért azonban nem hibáztatható a szerző. A kiadó spórolta el az avatott könyvszerkesztő és a profi korrektor költségét, ezért jelent meg a mű a szerző amatőr szerkesztésében és kizárólag szerzői korrektúrával.

„Egy ilyen méretű és jellegű összefoglaló műnek kézikönyvként kellene szolgálnia” – kezdi Révész a bírálatát. Honnan veszi a recenzor a bátorságot, hogy egy hatalmas és nagyszerű tudományos monográfia szerzőjén azt kérje számon, hogy nem kézikönyvet írt? Azért nem kézikönyvet írt, mert nem azt akart írni, hanem monográfiát.

Révész mondvacsinált ürüggyel alanyinak nevezi Komoróczy művét. „Az impresszum fölött olvasható közlemény jelképezi a mű alanyiságát: »A kiadvány helyesírása a szerző nézeteit tükrözi«” – írja. Miért tenne egy művet alanyivá a helyesírása? Komoróczy erről a témáról nem is írhat alanyi művet. Alanyi művet e témáról vagy zsidó írhat, vagy antiszemita. Komoróczy viszont egyik sem. Akkor hogy lehetne alanyi a műve?

Kifogásolja Révész, hogy Komoróczy a neveket több változatban írja le. Ez azonban a szerző történészi koncepciója. Ha egy személy neve a különböző dokumentumokban, okmányokban több változatban szerepel, akkor fontosnak tartja, hogy a megbízható azonosítás végett valamennyit felsorolja. Ezt a koncepciót Révésznek nincs joga kifogásolni.

A recenzió legbántóbb, legelfogadhatatlanabb része az a másfél hasáb, ahol objektív kritériumok helyett a saját politikai nézeteinek a vissza nem tükrözését kéri számon a szerzőtől. Miért kéne Komoróczynak Révész politikai nézeteihez tartania magát? Szememben erénye a könyvnek, hogy politikai indulatból született hamis mítoszokat dönt le.

„A Landeszman-ügyet a szerző úgy bagatellizálja el, hogy az azt kirobbantó hírhedt mondatot nem is tárja az olvasó elé” – kifogásolja Révész. A Landeszman-„ügyet” nem Komoróczy bagatellizálja el, hanem a magyar jobboldal fújta fel. Az azt „kiváltó” mondat pedig nem méltó a felidézésre. Idézzük fel, mi is történt. Egy katolikus lap provokatív interjújában egy Landeszman nevű, a politikában outsider, a vallásos zsidók körén kívül ismeretlen rabbi mondott egy buta és otromba mondatot. Mivel ezt a mondatot egy zsidó rabbi mondta, még ha ismeretlen is, az antiszemita jobboldal azonnal rákattant, tele lett vele a sajtó, a magyar Országgyűlésben pedig két héten át kizárólag ezt az egy mondatot csócsálták. Végül ifj. Antall József miniszterelnök, követve a politikai antiszemitizmus receptjét, Izrael Állam budapesti nagykövetségéhez diplomáciai jegyzéket intézett a mondat ügyében, úgy állítva be ezzel, hogy minden magyar rabbi, közvetve minden magyar zsidó minden mondatáért Izrael Állam felelős. Teljesen figyelmen kívül hagyva persze, hogy (a római katolikus egyházzal ellentétben) minden zsidó hitközség teljesen autonóm. Nagyjából ezt írta le Komoróczy, ezt nevezi Révész bagatellizálásnak. Az igazság leírását.

„Így kapunk ellentorzított képet népi írókról, egyházi vezetőkről, Horthyról és a horthysta politikusokról, id. és ifj. Antall Józsefről. A legtorzabb képet logikus módon a »jobboldali« konjunktúrában is legdurvábban torzított Mindszentyről kapjuk” – írja Révész. Valójában és csak példaként: Ifj. Antall Józsefről a Landeszman-„ügy” kapcsán említi a szerző a diplomáciai jegyzék esetét. Ez torzítás? A rendszerváltás után zsidómentőként emlegetett id. Antall Józsefet nem jellemzi, mindössze idézi egy levelét, amelyben ő meg akarja védeni az országot a „zsidó fajú egyének” beáramlásától Lengyelországból. Ez torzítás?

Horthy szerepét Komoróczy még szépíti is azzal, hogy nem írja le puccs-szerű kormányzóvá választásának körülményeit. Meg azzal, hogy nem írja le kerek perec, hogy Horthy már a deportálás megkezdésekor kellett tudjon az Auschwitz-jegyzőkönyvről a menyétől, akinek addigra már bizonyítottan megmutatták.

A magyar jobboldal által istenített, valójában azonban legitimista, a feudalizmus visszaállítására ácsingózó Mindszenty/Pöhm Józsefről pedig, aki még évtizedekkel a főnemesi címek eltörlése után is „herceg”prímásnak titulálta önmagát, aki még a pápának se engedelmeskedett, nehéz lenne olyan rosszat leírni, ami nem igaz.

Megnyugtató a szerző számára, ha a legrosszindulatúbb bírálója sem talál az írásában tárgyi tévedést. Válas György ebben a tekintetben megnyugtatott, s hálából ellenvetéseim sorolása nélkül tudomásul veszem, hogy véleménye szerint nincs jogom a véleményemhez. Csupán annyit jegyeznék meg a pontosság végett, hogy Mindszenty József eredeti neve Pehm volt.

Révész Sándor

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.