Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár november 20-án bensőséges ünnepség keretében kiosztotta „az ifjúsági szervezetek, a fiatalokkal foglalkozó szakemberek, az ifjúsági szakma legrangosabb kitüntetését, a Magyar Ifjúságért életműdíjat és a miniszteri dicséreteket”, és ezzel a kormány a maga részéről le is tudta a gyermeki jogok világnapját.

Nyilván nem akart ünneprontó lenni az államtitkár, ott és akkor ezért nem hozta szóba azt, amiről Herczog Mária szociológus egy másik fórumon beszélt, hogy tudniillik az Eurobarométer 2009-es felmérése szerint Európában a magyar 15–18 évesek ismerik a legkevésbé a saját jogaikat. Bár az is lehet, hogy nem tudott a felmérésről és annak lesújtó eredményéről, ezért nem hirdetett szabadságharcot a jogi tudatlanság ellen. Meg talán azért sem, mert a kormánynak, amelyet ott és akkor képviselt, cseppet sem fáj, ha az emberek széles rétegeinek lövése sincs a jogairól, hiszen a tudatlanság manipulálhatóvá tesz.

Egyáltalán nem zárható ki, hogy a helyzet a felmérés készítése óta csak romlott. A forradalmi jogalkotást, a 2010 előtt ismeretlen visszaható hatályú törvényhozást és megannyi évszázados jogelv állami és intézményesített semmibevételét, pillanatnyi politikai érdekből történő felülírását és mindennek hol szánalmas, hol „csak” érthetetlen kommunikációját látva, igen gyakran – és egyre inkább – még a jogvégzett jogalkalmazók is elbizonytalanodnak.

Na, ezért nem kell annyi felső fokon képzett emberfő. Ha kevesebben tanulnak (jogot), kevesebben fognak értetlenkedni olyan „lényegtelen” kérdések miatt, mint hogy egy demokratikus országban az-e a megoldás a gazdasági bajokra, hogy alkotmánymódosítással megtámadhatatlanná tesszük a gazdasági törvényeket. Demokratikus jogállam-e az, ahol a képviselők sufnituningban gyártják a más országokban több tárca és tudományos műhely évekig tartó közös munkájával készülő törvénytervezeteket, esetleg „négerekkel” íratják meg, akiket ki tudja miből és hogyan fizetnek ki aztán, csak azért, hogy ne kelljen társadalmi egyeztetésre vinniük, majd alighogy elfogadtatták az új jogszabályt, máris módosítják – persze akkor is csak okosban, fű alatt.

Herczog Mária aggódik a fiatalok jogtudatlansága miatt, amit részben azzal magyaráz, hogy a szüleik sem ismerik sem a saját, sem a gyermekeik jogait. Márpedig aki a jogait nem ismeri, az a kötelességeivel sem lesz tisztában, továbbá könnyen irányítható, befolyásolható marad.

Nem zárható ki azonban, hogy Herczog téved, és a gyerekek, csakúgy mint a szüleik, nagyon is tisztában vannak a jogaikkal, mint ahogy a mozgásterükkel is. Látják, tudják, hogyan működik az ország, és már rég alkalmazkodtak a helyzethez, amelyben legalul mindig annak van igaza, akinek keményebb az ökle. Egy szinttel feljebb azoknak, akiknek jó a kapcsolatuk hatóságokkal, hatalommal, pénzzel. Legfelül pedig, akiknek kétharmaduk van.