Az elmúlt két évben jelentős sikereket értünk el ezen a területen, további szállásokat, melegedőket nyitottunk meg, az aluljárókat pedig visszaadtuk a budapestieknek. Most „érdekvédők” azzal támadnak, hogy még nekünk kellene bocsánatot kérnünk, mert emberéleteket mentettünk meg. Ezen minden döntéshozónak el kellene gondolkodnia – így reagált Tarlós István főpolgármester a Magyar Nemzetben az Alkotmánybíróság hajléktalanokat érintő döntésére.

Ahogy lapunk is beszámolt róla, a testület egyebek mellett alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a szabálysértési törvény azon rendelkezését, amely büntethetővé tette azt, ha valaki közterületen él. Vagyis a hajléktalanság nyíltszíni változatát. A bírák arra hivatkozva semmisítették meg a rendelkezést, hogy az összeegyeztethetetlen az emberi méltóság védelmével.

De nem csak a főpolgármester sérelmezte a döntést. A Fidesz közleményben jelezte, hogy az Alkotmánybíróság ítélete miatt a jövőben immár „nem garantálható a hajléktalanok alacsony halálozási aránya”.

A Fővárosi Közgyűlés bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságának keddi ülésén pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság rendészeti helyettese közölte, hogy az AB döntése után „nehezebb lesz a tél”, mert a rendőrség intézkedési lehetőségei korlátozottak. Az aluljárókban élő hajléktalanoknál is csak egyes esetekben van lehetőség fellépni, de az életvitelszerű ott tartózkodást nem lehet megszüntetni. A hétvégén a 31 bekamerázott fővárosi aluljáróból húszban ismét feltűntek a hajléktalanok – tette hozzá.

Miklós István, a budapesti közterület-felügyelet szolgálati igazgatóhelyettese ugyanitt arról beszélt, hogy a szállóra bevonulni nem akaró hajléktalanok esetében meg kell találni a figyelmeztetési lehetőségeket, amíg aztán a „jogalkotás lábra nem kap”.

Sértettség, düh és dac fogadta tehát az alkotmánybírók döntését a megsemmisített szabályok kitalálói és végrehajtói részéről. Szerintük halálra fagyott hajléktalanok tömegeiért lesz felelős az AB. Mintha a testület arra szólított volna fel, hogy mostantól minden szerencsétlennek az utcán kell élnie, majd meghalnia. És ha valaki segíteni mer, akkor azonnal rácsapnak a kezére.

Pedig ilyesmiről szó sem volt. A testület csak azt a világ boldogabbik felén magától értetődő tényt közölte, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak szociális eszközökkel és nem büntetéssel kell kezelnie. Az, hogy amiatt megbüntetnek valakit, mert az utcán él, éppúgy sérti az emberi méltóságot, mint az, amikor valaki hajléktalanságba kényszerül.

Még egyszerűbben: inkább segíts nekik, ne rúgj beléjük még egyet. Ezt szándékosan vagy akaratlanul félreérteni, ezen megsértődni, emiatt megharagudni szánalmas. Nem a jogalkotásnak kéne itt lábra kapnia.