A főpolgármester úr szerint az Alkotmánybíróság határozata visszahozhatja azokat a 2010 előtti időket, amikor a fedél nélkülieknek „az akkori liberális felfogás szerint elidegeníthetetlen joguk volt szabadon megfagyni, meghalni”. Később a Fidesz-frakció is hasonló tartalmú közleményt adott ki, melyben azt írták, hogy „a jövőben nem garantálható a hajléktalanok alacsony halálozási aránya”.

Mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy a Tarlós István megválasztása óta eltelt időszakban a rendelkezésre álló adatok szerint nem csökkent számottevően a közterületen élők száma. Ez annál inkább meglepő, mert a szabálysértési törvény drasztikus módosítása annyiban biztosan elérte célját, hogy hatására a hajléktalanok valamekkora része már nem mert aluljárókban aludni, vagy „csak úgy üldögélni közterületen, a kövön”. A közterület-felügyelők és a rendőrség más jogcímen elkövetett „keménykedései” (kunyhóbontások, erdős területek megtisztítása stb.) is megtették hatásukat. És tagadhatatlan, hogy a fővárosi hajléktalan-ellátó férőhelyek száma is emelkedett valamelyest ebben az időszakban. Mivel magyarázható akkor, hogy Budapesten mindezek ellenére sem csökkent számottevően a „közterületet életvitelszerű lakhatásra használók” száma?

Valójában két, egymással ellentétes irányú tendenciával van dolgunk. Egyfelől érvényesülnek a fent említett, a hajléktalanok számának csökkenése irányába mutató hatások. Másfelől azonban, a válság és annak helytelen gazdasági és szociális kezelése következtében, gyorsan emelkedik az otthonukat elvesztő és a lakhatásukban veszélyeztetett személyek és családok száma. A fogyasztói áraknak az Európai Unióban páratlan mértékű emelkedése, a szociális segélyek és a lakhatási támogatások drasztikus megnyirbálása, a munkanélküli-segélyezés idejének és mértékének lecsökkentése, a szociális és egészségügyi intézmények férőhelyeinek csökkentése, és a felsorolást még sokáig folytathatnánk, egytől egyig a hajléktalanok száma emelkedésének irányába hatottak. Mivel pedig Budapesten mégiscsak valamivel fejlettebb a hajléktalanokat ellátó hálózat, és a fővárosban mégiscsak könnyebb valamilyen alkalmi munkához jutni, mint vidéken, az utóbbi időben felgyorsult a legnyomorultabb páriák fővárosba áramlása is.

Elsősorban ezért rendkívül veszélyesek a cikkem elején említett politikusi megnyilvánulások. Rendkívül veszélyesek, mert egy nagyon súlyos gazdasági és szociális válság közepette nem a krízishelyzet felelős kezelésére, hanem felelősségáthárításra és bűnbakképzésre irányulnak. Azt kívánják belénk sulykolni, hogy ha a jövőben növekedni fog a hajléktalanok száma, ezért még véletlenül sem az „unortodox” gazdaságpolitika és a jóléti rendszer leépítése tehető felelőssé, hanem a hajléktalanok, a liberálisok meg az alkotmánybírák.

A szerző szociológus, egyetemi tanár.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában