Majd annak az ellenkezőjét is.

A javaslataik nagyjából olyan sűrűn változnak, mint a tinilányok randi előtti ruhaelképzelései. Ami folyik, annak az adó-, netán a gazdaságpolitikához már rég nincs köze. Fidesz-terminológiával élve: ez szimpla pénzbehajtás. Másnak nem tekinthetjük, ha az adótörvények végszavazása előtt gondolja úgy a kormány, hogy az eredetileg (de ezt is csak szűk egy hónapja) a települések finanszírozására kitalált közműadót mégis inkább központi adóvá teszi, és a pénzt a saját zsebébe dugja. Ezek után már semmiség, hogy az elmúlt hetekben miként változott oda-vissza, ki és miért fizet majd száz forintot méterenként. Vagy annak a felét, vagy semmit.

Egyetlen pozitívum, hogy végre elfogadják, így már nem változik szinte naponta. Mert a minisztérium közleményében azért már felsejlett a jövő: fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy csak a nem családi tulajdonban lévő vezetékeket adóztatják meg.

De mi történik, ha az EU-nak kell további 0,1 százalék hiánycsökkentés? Akkor lesz itt még slaugadó is. Vezetéknek vezeték, víz megy benne, miért pont ez tekergőzhessen ingyen a kertben. Vagy ha nem, mert az emberekre Matolcsy nem terhel semmit, akkor az energiaadót emelik fel 98 százalékra, de természetesen ezt az árakban és a szolgáltatásokban nem lehet majd észrevenni.

Persze ezt fölösleges is említeni, annyira magától értetődő. Mint az egész adócsomag.