Dési András: Hideg béke
A délnémet tartományokról szokott olyan elragadtatással áradozni Orbán Viktor, mint legutóbb Szlovákiáról. Robert Fico elégedetten dőlhetett hátra, amikor Orbán a két kormányfő részvételével tartott pénteki Magyar–szlovák gazdasági fórumon a „bezzegországok” közé emelte északi szomszédunkat.
A miniszterelnököket elhallgatva úgy tűnik, hogy a gazdasági együttműködés hozhatja közelebb egymáshoz azt a két kelet-közép-európai államot, amelynek kisebbségi konfliktusai néha Nyugaton is aggodalmat keltenek. Azzal persze, hogy új hidak épülnek a Dunán meg az Ipolyon, nem oldódik meg a révkomáromi magyar egyetem sorsa. Ahogy a kettős állampolgárság körüli vitákat is csak jegelik.
A gazdasági fórum színpadára Orbán nem hívta fel azt a százéves nyugdíjas felvidéki tanítónőt, akit meghurcoltak Szlovákiában, megfosztották állampolgárságától, miután kiderült, hogy felvette a magyart. Az idős hölgy pajzsra emelése október 23-án, a Kossuth téren jött jól. Pár héttel később, egy luxusszállodában más közönségnek más üzenetet kellett továbbítani.
A magyar–szlovák viszonyban hideg béke uralkodik. Ez a korszak az Iveta Radicová vezette korábbi jobboldali koalíció hatalomra kerülésével kezdődött.
A vitás ügyeket, így például a kettős állampolgárság kérdését félretették. Sokan úgy gondolták, hogy Fico visszatérésével újra eljött a harc ideje. A szlovák szociáldemokrata politikus azonban tartózkodik attól, hogy odamondogasson a magyaroknak. Azt mondják róla, hogy ellenzékben sokat változott. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyedül kormányoz. Nincs szüksége a folyamatosan a „magyar veszedelemmel” fenyegetőző és zsaroló szlovák nacionalistákra.
A magyarországi helyzetről alkotott véleményét legfeljebb az jelezte, hogy demonstratív módon találkozott Mesterházy Attilával és Bajnai Gordonnal is. Fico Budapesten elkötelezett európai politikusként lépett fel, aki a többsebességes Európa integrációjának legbelsőbb körébe akarja vinni hazáját.
Fel nem vetődhet nála Nyugat-Európa alkonya. Orbán ezzel szemben arról értekezett, hogy a jóléti társadalmaknak végük, s míg ott az állandó sztrájkok, tüntetések miatt egyre nagyobb teret nyer a politikai bizonytalanság, addig Magyarország áttér a „munkaalapú társadalomra”. Hogy aztán pávatáncos sasszéval azt mondja, a magyar gazdaság jövője a pár bekezdéssel korábban már eltemetett Európában van.
Orbán és Fico a német gazdaságba való beágyazottságot egyaránt stratégiai fontosságúnak tartja. Fico azonban kétszer is hozzátette, Franciaországot is ilyen partnernek tekinti. Tudja jól, hogy az általa megcélzott kör a Berlin–Párizs-tengely körül szerveződik. Jó lenne, ha ezt Orbán is látná. Csak így lehet esélye álma megvalósítására, miszerint gazdasági értelemben Magyarország lesz a tizenhetedik német tartomány.
