Szerda óta három személy vesztette életét és számos izraeli sérült meg a támadások során. A rakétákat városokra irányítják, és már számos középületet, köztük iskolákat és zsinagógákat is eltaláltak. Annak ellenére, hogy Izrael 2005-ben kivonult a Gázai övezetből, és felszámolta valamennyi katonai bázisát és civil közösségét a területen, a Hamasz továbbra is támadja Izraelt – bizonyítva ezzel, hogy nem gázai jelenléte, hanem puszta létezése ellen folytat küzdelmet.

A Hamasz harcosai harcukat szent ügynek tekintik, így indokoltnak tartják, hogy épületek közül és mecsetek mögül tüzelnek, amelynek során élő pajzsként használják saját civiljeiket. Elveik és büszkeségük okán az izraeli állampolgárok a csapások idején is megpróbálják folytatni hétköznapi életüket. Azok az iskolák és óvodák, amelyek nem speciálisan megerősítettek, bezárni kényszerültek, és a szülőknek otthon kell maradniuk gyermekeik védelme érdekében.

A szirénák megszólalásakor a lakosságnak mindössze 15 másodperce van fedezékbe vonulni. Az emberek néha eljutnak egy kijelölt menedékig, néha le kell feküdniük ott, ahol vannak. 2006 óta körülbelül 50 izraeli vesztette életét a Hamasz támadásaiban, és több mint 1700-an sérültek meg. Emellett a poszttraumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedők aránya rendkívül magas, különösen a gyermekek körében. Ezeknek az áldozatoknak számtalan kihívással kell szembenézniük – sebeik nem gyógyulnak könnyen, és gyakran egy életre szólnak.

Mióta a Hamasz 2001-ben kilőtte az első rakétát, körülbelül 13 000 ért földet Izraelben – ez átlagban 3 rakétát jelent naponta, több mint egy évtizede! Miközben mindez folyamatban van délen, Izrael északi részén is gránátok kezdenek becsapódni. Bár hadiállapot áll fenn, az 1973-as háború óta a tűzszüneti vonalakat nem lépték át szíriai bombák. Ugyanakkor múlt csütörtökön három szíriai gránát csapódott be Izrael területén, melyek egyike az Alonei HaBashan nevű izraeli település két háza közé esett. Izrael nyilvános figyelmeztetéssel reagált.

Ezután vasárnap ugyancsak gránáttalálat ért egy izraeli katonai létesítményt. Izrael válaszul figyelmeztető rakétát lőtt fel, amely szándékosan elkerült minden szíriai csapatot. Hétfőn újabb gránát ért földet egy izraeli létesítmény közelében. Ekkor Izrael egy tankelhárító gránáttal reagált, amelyet a közvetlenül felelős szíriai ütegre irányított, elnémítva ezzel fegyvereit. A gránátok látszólag a határ másik oldalán zajló polgárháborúból származnak. Izrael szemszögéből azonban egy egyszeri eset még tekinthető véletlennek, két alkalom még lehet véletlen egybeesés, ugyanakkor három, Izrael lakott területein földet érő szíriai gránát már fenyegető jel.

A szíriai Aszad-rezsim kegyetlenségei jól dokumentáltak, és az egész régió stabilitását veszélyeztetik. A konfliktus emellett instabilitáshoz vezet a harcok elől menekülő tömegek, a Szíriába szivárgó radikális dzsihadisták és a még mindig Aszad birtokában levő nem hagyományos fegyverek hatalmas arzenálja miatt. Ezért Izrael nem engedheti meg, hogy a Szíriával való határa megsérüljön, és meg kell előznie, hogy a konfliktus a területére terjedjen.

Akár északról, akár délről érkezik támadás, a világon egy ország sem nyugodna bele, hogy állampolgárai folyamatos tüzérségi zárótűzben legyenek. Elképzelhetetlen, hogy indokolatlan rakéták százai záporozzanak Miamira egy szomszédos országból, például Kubából. Izraelben mégis ez a mindennapi valóság. Eddig Izrael hatalmas önuralmat tanúsított. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: Mennyi ideig várható el Izraeltől, hogy gátat szabjon válaszainak? Végső soron az izraeli kormánynak minden más kormányhoz hasonlóan joga és felelőssége, hogy megvédje állampolgárait.

A szerző Izrael Állam budapesti nagykövete