Az LMP 2012 őszén–telén élet és halál kérdéseiről dönt. Kilátásai nem jók. A tagoknak és a vezetőknek kockázatos lépésre kell elszánniuk magukat. Csak kockázatos döntések vannak. De van esély a túlélésre, sőt e mozgalom aktív és növekvő részvételére a 2014-es átalakulásban. Kongresszusukon, illetve az azt követő, 2013-ig húzódó, rövid szakaszban négy döntést hozhatnak.

KÜLÖN ÚT. Az LMP se jobbra, se balra nem köt szövetséget, hanem egyedül indul a 2014-es választásokon. Ennek a politikai stratégiának az ad ésszerű alapot, hogy kitalálói szerint se a baloldal nem tud győzelemhez vezető egységet létrehozni, se a jobboldal nem fog 2014-ig egyben maradni. Az LMP-nek ez a schifferi stratégiája ugyanabból a feltevésből indul ki, mint a Fidesz orbáni stratégiája 1993–94-ben: meg kell maradni középen, majd meg kell szerezni a választási vesztes szétesése utáni politikai mezőt. Ha az Együtt és a baloldal bukik el, akkor az ott keletkező űrt, ha a Fidesz és a jobboldal, akkor a széthulló jobboldali erők között kell központi ellenzéki szerepet betölteni, hogy 2018-ra komoly eséllyel indulhasson az LMP. A tét nem 2014, hanem 2018. Mozgalmunk elég fiatal és képlékeny ahhoz, hogy tudjon várni és készülni. Tartsuk fenn a szabad vegyértékeket mind jobbra, mind balra, és az a párt leszünk, amely nélkül a jövőben senki nem kormányozhat, illetve senki nem végezhet komoly ellenzéki tevékenységet.

A külön út politikájának előnye, hogy kiszolgálja a párt tagjai és választói eredeti komoly igényét: legyen más a politika, ne piszkoljuk be magunkat egyik féllel se, tisztátalan alkukkal és elvtelen koalíciókkal. A „maradjunk tiszta mozgalom”, „ne csináljunk magunkból hivatásos pártot, vezetőinkből hivatásos politikust” valamennyi zöldmozgalom, minden antiglobalizációs áramlat nagy kihívása. Csakhogy az LMP-nek nem sikerült se a magyar, se az európai politika szabályait megváltoztatni, és 2010 óta keveset sikerült megvalósítani a mozgalmi céljaiból a parlamentben. A következetesen ortodox mozgalmi politika annak belátása lenne, hogy az eredeti célok nem vagy csak nagyon korlátozottan kivitelezhetőek a magyar parlamentben, ezért ott tovább ülni fölösleges, a mozgalomnak csak parlamenten kívül van értelme. Vagy következik a másik belátás: az LMP-nek igazi párttá kell válnia hivatásos politikusokkal, alkukkal és koalíciókkal. A külön út hátránya, hogy a választójogi törvény, illetve a választásokhoz szükséges anyagi és szervezeti háttér hiánya az LMP-t szinte megsemmisíti a választásokon. Ha marad is egy megrögzött szavazótábora, aki hajlandó az Orbán-rendszer leváltása vagy fenntartása, illetve az otthon maradás helyett magát az egyedül induló LMP-ért regisztráltatni és elmenni szavazni, akkor az legföljebb két-három képviselőt juttathat be a parlamentbe. Ezzel nem lehet jövőt építeni.

BEKÉNYSZERÜLÉS AZ MSZP BÁBPÁRTJÁNAK A SZEREPÉBE. Tegyük fel, hogy az MSZP kitart az egyedül nyerünk álláspontja mellett, és az Együtt 2014 mozgalom nem sikerül, akkor az LMP arra kényszerülhet, hogy az Orbán-rendszer leváltását sürgető szavazóit követve, 2013 őszén, 2014 tavaszán bekéredzkedjen az MSZP mellé. A „nagy testvér” pedig kegyesen ad neki az anyagi és szervezeti forrásaiból, és hozzájuttatja annyi választási helyhez, amennyi érdekében áll. Ez biztosíthatja a túlélést, de az igazi életet nem.

BEKÉNYSZERÜLÉS A FIDESZ BÁBPÁRTJÁNAK A SZEREPÉBE. Az LMP nem dönti el, hogy ellenzéki vagy kormányt segítő párt. A magányosan várakozó LMP-re választási megfontolásokból szüksége lehet Orbán Fideszének. 2013 őszén vagy ’14 tavaszán a Fidesz is ajánlhat pénzt és szervezeti-logisztikai segítséget, és a Fidesz–KDNP-pártszövetséghez hasonló szövetséget az LMP-nek. Orbánnak aprópénzébe kerül, hogy lecserélje az egyre népszerűtlenebb KDNP-t az LMP-re, és Schiffer Andrást ültesse Semjén Zsolt helyére. A Schiffer-féle LMP soha semmilyen jelentős befolyást nem gyakorolhat a jobboldali törzsszavazókra, és azt az egy-két százalékot, amire jobbról számíthat, pillanatok alatt felszippantja az orbáni Fidesz, ha fölmerül a gyanúja, hogy az LMP nem a rezsimet megváltoztatók, hanem folytatók oldalán áll.

EGYÜTT AZ EGYÜTT 2014-GYEL. Az Együtt 2014 politikai értelemben megpróbálkozik a jobboldali Fidesszel szemben egy középjobb-középbal választási koalíció összehozásával. Választói szempontból az LMP ennek a lehetséges koalíciónak a jobboldalán áll. Korábban maga az LMP próbálkozott egy politikai középerő összehozásával – sikertelenül. Ha az LMP az ellenzéki oldal, illetve az Orbán-rezsim leváltása mellett dönt, akkor nem nagyon marad más választása, mint hogy tárgyalásokat kezd az Együtt 2014-gyel, és azon igyekszik, hogy minél jobb feltételeket alkudjon ki magának. Az egyik lehetőség, hogy belép az Együttbe, és a középpontjává válik. Az Együtt egyetlen tagja se parlamenti párt, így az LMP lehet a mozgalom parlamenti képviselete. Ez igen fontos politikai hozomány. Másik hozománya a következetes korrupcióellenes föllépés a parlamentben. De harcolhat az LMP azért is, hogy választási koalícióra lépjen az Együtt 2014-gyel, vagyis úgy jelenjen meg, mint Együtt+LMP. Az bizonyos, hogy az első három esetben elveszti választóinak nagy részét, a negyedik esetben megtalálhatja új szerepét és régi-új választóit.

Az LMP-ben a legvalószínűbb a veszekedés, vita, nem döntés, a halasztás. De ez a demokrácia. „Az amerikaiak a demokráciát olyan nehézkes tutajhoz hasonlítják, amelyben mindenki más irányba húz. Nagy a lárma, mindegyik a másikat szidja, és nem könnyű rávenni az embereket, hogy egy irányba evezzenek. Egy ilyen tutajhoz képest a totalitárius állam harci gályája legyőzhetetlennek látszik. De könnyen megesik, hogy ott, ahol ez a totalitárius, villámgyorsan száguldó hajó összetörik, a lomha tutaj átúszik” – írja Czeslaw Milosz a Családias Európában. Legyünk türelmesek az LMP-vel és az Együtt 2014-gyel – sziklák közt hajózunk.

 ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.