Félreértés

Azt mondja Rétvári Bence, a KDNP alelnöke: „Értem a reakciókat, heves reakciókat, amik az MTI eredetileg téves, majd később korrigált közlésére érkeztek, de a javaslatunk éppen azt célozza, hogy maradjon minden úgy, ahogy eddig, és ahogy a most felháborodott liberális véleményformálók számára elfogadható volt. …Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát a 2009. évi XXIX. törvény szabályozza, és a KDNP mindössze azt szeretné, hogy ez a jövőben is maradjon önálló jogszabály, ne kerüljön bele a Ptk.-ba.” (HVG, október 19.) Egyes szűkkeblű liberális véleményformálókban mindjárt felvetődhet a kérdés: akkor miről is beszélt Rétvári, ha minden marad a régiben?

2007-ben, a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásakor azért döntött a kormány a külön törvény mellett, mert már folyamatban volt az új polgári törvénykönyv kodifikációja, és mivel már az akkori tervek szerint is bekerült volna a családjogi törvény a kódexbe, feleslegesnek tűnt a halálra ítélt családjogi törvényen belül kialakítani a szabályozást, ahol persze logikus helye lett volna a házasság mellett. Szó sem volt tehát arról, hogy ne tekintené családnak a bejegyzett élettársakat a hatályos szabályozás, az új Ptk. szövegtervezetében ennek megfelelően került a bejegyzett élettársi kapcsolat a családjogi részbe. Az eredetileg csak jogtechnikai ideiglenes állapotnak szánt külön törvényt a KDNP tervezett beavatkozása – mivel a melegek bejegyzett élettársi közösségét a kereszténydemokrata ideológia nem tekinti családnak – megakadályozná abban, hogy integrálja a jogrendszer. Rétvári Bence erről a kereszténydemokrata beavatkozásról állítja második, helyreigazító nyilatkozatában, hogy „minden úgy marad, ahogy eddig volt”.

A bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének legfontosabb újítása a házastársakkal megegyező törvényes öröklés lehetőségének megteremtése volt. Az azonos nemű élettársak 1996-ig nem örökölhettek egymástól törvényes úton, csak a mindenki számára nyitva álló végrendelkezés keretében dönthettek vagyonuk felének párjukra hagyásáról (a vagyon másik felének mindenképpen szabott, törvényes úton kellett öröklődnie). Miután elismerte az állam a melegek (nem nyilvántartott) élettársi kapcsolatát, a különnemű élettársakkal megegyező módon, az élettársi kapcsolat meghatározott ideig tartó fennállásának bizonyítása után örökölhettek élettársuk után. A 2007-es bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézmények 2009-es módosítása és hatálybalépése után pedig a melegek megszabadultak a körülményes bizonyítási eljárástól. Ezt az élettársi kapcsolat bejegyzésének állami nyilvántartása feleslegessé teszi. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben ugyanakkor nincsenek öröklési szabályok, mivel a törvényalkotó a házassághoz képest határozta meg a bejegyzett élettársi kapcsolatot: a törvény csak a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közti különbségeket rögzíti (örökbefogadás, reprodukciós eljárások, névviselés, beleegyezési korhatár), minden más tekintetben visszautal a házasság szabályozására azzal, hogy ahol a jogrendszer házasságot vagy házastársakat említ, azon bejegyzett élettársi kapcsolatot és bejegyzett élettársakat is érteni kell.

A kereszténydemokratáknak az a szívfájdalma, hogy az új Ptk. családjogi könyvébe integrálnák a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatát, és a tervezet több helyen együtt említi a házasságot a bejegyzett élettársi kapcsolattal; jogi szempontból semmilyen jelentőséggel nem bír. A külön törvénynek pontosan ugyanazok a joghatásai, mint a beillesztettnek. Kérdéses, megér-e a kereszténydemokraták kirekesztő ideológiai mániája annyit, hogy az egyik legfontosabb törvénykönyvünket nehezebben lehessen érteni.

Van más szórakozásuk is: „Az öröklési fejezetben az élettárs és a bejegyzett élettárs javára biztosított öröklési jogot »el kell felejteni«, marad a társadalom minden tagja számára biztosított végrendelet-alkotási jog” – mondta Rubovszky György, a KDNP frakcióvezető-helyettese október 5-i sajtótájékoztatóján. Ez a meleg párok teljes jogfosztását jelentené, hiszen nemcsak a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményét üresíteni ki, de egyúttal a nem bejegyzett élettársak öröklését is megszüntetné. AKDNP húszévnyi jogfejlődést törölne el azzal, hogy a meleg párokat és a különnemű élettársakat is megfosztaná a törvényes öröklés minden lehetőségétől, és olyan jogi helyzetet teremtene, amelyben egymás számára idegenekként végrendelkezhetnének vagyonuk azon részéről, amely nem esik kötelezően az ági öröklés hatálya alá. Mert azt elfelejtette közölni Rubovszky, hogy a magyar jogrendszerben a végrendeleti öröklés lehetősége korlátozott – éppen ez volt a melegek jogkövetelésének kiindulópontja. Attól tartok, nem mindenkinek fog olyan könnyen menni a felejtés, mint Rubovszkynak, amikor évtizedes együttélések jogkövetkezményeit akarják radikálisan átírni módosító indítványokkal, a társadalmi vita és párbeszéd teljes kizárásával.

Nem először próbálkozik a KDNP a melegek és az élettársak jogfosztásával. A tavaly év végén elfogadott „családvédelmi törvény” végrehajtását azonban annak hatálybalépése előtt felfüggesztette az Alkotmánybíróság, mivel „a törvényes öröklés kérdésében a polgári törvénykönyv és a családok védelméről szóló törvény között nincs összhang”. Sajnálatos módon a fülkeforradalmi Alkotmánybíróság még nem jutott el az ideológiai belátásnak arra a szintjére, hogy a kereszténydemokraták által a jogrendszerbe beerőszakolt ellentmondásokat ne tekintené kiküszöbölendő elemnek. Pedig ha elég erős lenne a hitük, holmi logikai ellentmondások nem állhatnának meggyőződésük útjába, mint Rubovszky György esetében, akinek szilárd elhatározása, hogy az élettársak és a bejegyzett élettársak öröklését el kell felejteni, valamint nemkülönben Rétvári Bence esetében, aki ezzel egyidejűleg váltig állítja, hogy a bejegyzett élettársakról szóló törvény marad a régiben.

Mielőtt liberális véleményformálók heves reakciókra ragadtatnákmagukat abbéli igyekezetükben, hogy összeegyeztessék a Rétvári Bence által előadottakat a valósággal, kérem, vegyék figyelembe, hogy október 19-én Rétvári azt is elmondta: „nem számon kérni, kioktatni akarják az embereket, hanem szeretetből segíteni; felelősebb, kitartóbb, »áldozatvállalóbb« életre biztatni”. Ennyi túlcsorduló szeretet és odaadás láttán nincs az a vérmes véleményformáló, aki tagadni merné: az az ő hivatása, hogy örömet szerezzen nekünk, amikor kinyitja a száját.

A szerző közíró


A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.