Nem hittem a fülemnek. Újra és újra visszahallgattam a Hír TV Rájátszás című műsorában az államtitkár asszonyt, aki szerint „ha nehézségek árán is, a felsőoktatás költségvetéséből zárolt 7,33 milliárd forint kigazdálkodható”. Végül is – tette hozzá – az egyetemeknek a költségvetési támogatáson felül mintegy 270 milliárd forint saját bevételük is van, a zárolás annak csak kevesebb mint három százalékát teszi ki. 

És Hoffmann Rózsa azt is megmondta, hogyan gazdálkodható ki a költségvetési zárolás okozta hiány azon túl, hogy pótolhatják azt az intézmények a saját bevételeikből. Meg kell még nézniük, hogy kiket lehet és kell nyugdíjba küldeni, továbbá: valószínű, hogy „a számlakifizetések csúszni fognak”.

Világos beszéd. Növeljék a saját bevételeiket, nyugdíjazzanak, és ne fizessék ki időben a számláikat. Utóbbival ugyan nem spórolnak, csak az időt húzzák, de nem ez a legnagyobb baj Hoffmann szövegével.

Az államtitkár láthatóan semmi kivetnivalót nem talált a kifizetések elhalasztásában. Nem kérdezték, ezért nem beszélt arról, hogy szerinte mi lesz azokkal a beszállítókkal, akiknek a számláit az oktatási államtitkárság ötletén felbuzdulva az egyetemek tényleg nem fizetik ki, vagy ha mégis, csak hónapok múlva. És azoknak a beszállítóival? Gazdálkodják ki ők is így? Körkörösen, mindenki? Nyilván megértik majd, hogy a költségvetési egyensúly mindenekelőtt való.

El kell ismerni, ez volt Hoffmann Rózsa egyik legelképesztőbb, de kétségkívül a legőszintébb mondata regnálása alatt. Igaz, nem tett mást, mint hogy kiállította a jó bizonyítványt az állami gyakorlatról. Minden felmérés azt mutatja, hogy az ezermilliárd forintosra becsült hazai körbetartozás nagyobb része az állami és az önkormányzati szférából indul ki. Onnan, ahol politikusok döntenek a megrendelésekről és a kifizetésekről egyaránt, akiket nem lehet, vagy legalábbis nem célszerű bíróság elé citálni azért, mert nem fizetik ki, amit megrendeltek – feltéve, hogy a nekik kényszerből hitelező vállalkozás az életben még egyszer megbízáshoz akar jutni tőlük.

Hoffmann Rózsa lényegében a körbetartozás növelésére buzdítja az egyetemeket, miközben a kormány, amelynek államtitkára, nagyjából tavaly ilyenkor hirdetett harcot (mert ez egy ilyen háborúzós kormány) a körbetartozások ellen. És egyből győzött is. Mondjuk, a körbetartozás nem csökkent, de legalább már nem kell befizetni az áfát a vállalkozásoknak a részükre még ki sem fizetett bevételek után. Aztán hamar kiderült, hogy az állam fizetési hajlandósága – az ezek szerint részben önmaga ellen indított hadjárat „sikerei” dacára – továbbra sem javult, sőt.

Magyarország megújul – hirdette és hirdeti ma is a Fidesz. Talán szólhatnának Hoffmann Rózsának, hogy ez esetben, amit ő képvisel, az nem a jövő, hanem a múlt. Bár meglehet, hogy ezt is ő tudja jobban, és a „nem fizetünk, oszt jó napot” mentalitásé a jövő.