A spekulánsok, a bankok, a multik, az EU és az IMF után új halálos ellenség csattogtatja félelmetes fogsorát e sokat szenvedett kis geopolitikai realitás véráztatta határán: a szlovák tokaji. Nem vicces persze, mert a szlovák fél tényleg nem tűnik túl együttműködőnek vagy visszafogottnak ebben a vitában (végre egy vita, ahol nem mi vagyunk a bunkók!), nem volt túl visszafogott a megboldogult Csehszlovákia sem, amikor a hatvanas években hozzácsapott még három-négyszáz hektárt a Trianonban neki ítélt, alig kétszáz hektáros történelmi borvidékdarabhoz, most pedig talán még egyszer ennyit hozzácsapnának, hadd szóljon. És az EU nem tiltotta meg nekik a „Tokaj” név használatát. Háborgunk joggal, de azt senki ne gondolja, hogy a szlovák tokaji komolyan akadályozza a borvidék világsikerét, vagy akár ez az ügy belefér a tokaji borvidék tíz legkomolyabb problémája közé.

Egy tokaji borospincében sorakoznak a magyar termelők palackjai A szerző felvétele

A témában megjelent újságcikkek akkurátusan végigveszik a teljes tokaji közhelyarzenált a Himnusz nektárcsepegtetésétől a borok királyán át a debil hungarikumozásig, a nem vagy alig létező világhírt féltik leginkább, erősítgetve a hasonló, nemzeti szimbólumnak tekintett termékek körül keringő, nagyobb részt hamis mítoszt.

Hogy az egyébként jogos felháborodással vegyes tájékozatlanságból és a hamis mítosz agyakra ereszkedő ködéből milyen röhejes dolgok bukkanhatnak elő: az interneten kezdett terjedni a sajtóhírek után egy képecske, rajta egy magyar és egy szlovák tokajis palack, alatta nagybetűs felirat: „Mától ilyet nem veszek!!” Aha. Nem lesz nehéz betartani a bojkottot, mert szlovák tokajit itthon még senki sem ihatott, egy palack nem került forgalomba soha. A másik dolog: a képecskén a „valódi hazait” szimbolizáló fotó egy olyan tokaji borról készül, ami egymaga többet ártott Tokaj jó hírének, mint amennyit a legeslegrosszindulatúbb szlovákiai termelők tudnának a következő száz évben, ha minden erejüket beleadják. Egy borzalmas, pocsék bor, amelyik minden hazai hatóság engedélyével, minden védjegyet, eredetvédelmi jelölést szabályosan használva került forgalomba. (A céget nem említem, legutóbb hat éven át pereskedtem egy hasonló megjegyzés miatt, végül Strasburgig kellett menni, hogy igazam legyen.)

Csúnya és visszaélésszerű a szlovák viselkedés, de ha akarnak sem tudnak akkora kárt okozni, mint amekkorát mi, magyarországi magyarok okozunk folytatólagosan, nyereségvágyból, üzletszerűen – saját magunknak.

A tarcali Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet néhány hete publikálta egyik kutatási eredményét. Tizenöt színmagyar, színtokaji pincénél vásároltak félédes és édes borokat. Laboratóriumban vizsgálták, kóstolták a mintákat: a tizenöt borból három volt iható. Nem jó. Iható. A többi hibás, emberi fogyasztásra alkalmatlan lőre. A három ihatóból is csak egy hasonlított tokaji borra, de jó minőségűnek vagy akár fogyasztásra ajánlhatónak azt sem merte nevezni a kutatást vezető szakember. Na, ki és mennyit árt a tokaji világhírének? Ennél rosszabb eredményt akkor sem kaptak volna, ha a határ szlovák oldalán gyűjtenek mintákat.

Tokaj-Hegyalja termelőinek nyolcvan (de lehet, hogy inkább kilencven) százaléka botrányosan rossz bort készít. Selejtet. Hiába az egy-két tucatnyi zseniális és világszínvonalú borászat, komoly borvidék nem válhat Tokajból, amíg ez a helyzet. Ennek tudatában rettegjünk a borászati kisantant fogcsattogtatásától.