Az Alkotmánybíróság mégis kénytelen volt tegnap nyilvánosságra hozott, a hajléktalanságot büntető szabályokat megsemmisítő határozatában felhívni a figyelmet erre a tényre. Muszáj volt, mert a jogalkotók számára mégsem volt egyértelmű, hogy senki nem örömében, passzióból vagy mások bosszantására él az utcán, turkál kukákban, és hurcolja magával nejlonszatyrokban az összes holmiját.

Ahogy arra is kénytelenek voltak a tisztelt képviselők figyelmét felhívni, hogy bármilyen kellemetlen számukra ezeket az embereket nap mint nap látni, szagolni, újságjukat megvenni vagy visszautasítani, attól még az, hogy léteznek, nem bűncselekmény. Ahogy az utcán feküdni, ülni, a szemetesben ételt és csikket keresni sem lehet az.

Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz ezután. Beletörődnek a hajléktalanok elszánt üldözői a döntésbe, netán elkezdenek büntetőjogi helyett szociális megoldásokon gondolkodni, vagy újra nekifognak, hogy erőnek erejével tüntessék el őket a választóik szeme elől.

Ne legyenek illúzióink: amint kiderült, hogy a fedél nélküliek pénzbüntetése hatástalan, mert – döbbenet – nincs pénzük kifizetni a bírságokat, kitalálták, hogy akkor zárják be őket. Hasonlóan elmés megoldás nyilván most is akad majd. Addig viszont lesz pár hónap, amíg az állam nem rúghat a földön fekvőkbe.