Megsérült a jogállam Kajászón. Helybéli gazdák beszántották az állam új bérlőjének földjét, mert úgy gondolták, a kápolnásnyéki vállalkozó törvénytelenül nyerte el a hatezer aranykoronánál nagyobb értékű területet. A vállalkozó megteszi a jogi lépéseket. Birtokvédelmet kér, mert érvényesnek gondolja azt a szerződést, amelyet a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kötött vele. Ennek értelmében húsz évig ő használhatja a 284 hektár nagyságú területet.

A földtörvény előírása szerint „belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföld legyen”. Ez az alapja az állami föld haszonbérleti pályázatának is. Kiss Árpáddal azonban nem hatezer, hanem 8194 aranykoronára kötött szerződést az államot képviselő NFA. Ezt vették észre a kajászói gazdák, s többször szóvá is tették aggályaikat. De a jogállam, melyről a környékben úgy tartják, inkább Istenhez hasonlatos, és a közeli Felcsúton lakik, eddig valahogy nem hallgatta meg őket.

A gazdáknak eredendően azt ígérték, hogy őket fogják segíteni a földszerzésben. Ehelyett tavasz óta arról szólnak a történetek, hogy a pályázatokat levajazták. Egy felcsúti gazdálkodó például az eredményhirdetés előtt pontosan leírta, kik fognak nyerni. Tippjeit itt, e hasábokon is bemutattuk. Telibe talált minden potenciális földbérlőt. Kajászói egy sincs köztük. Pedig pályáztak.

A gazdáknak aztán már csak azt kellett eldönteniük, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségeibe tartozó területen vagy Kiss úr bérelt földjén engedetlenkedjenek-e. Utóbbira esett a választásuk, noha azt a jogállami érvet is nehezen tudják elfogadni, hogy a testvér vajon földügyileg miért nem számít közeli hozzátartozónak Magyarországon. Amikor ugyanis felmerült, hogy Mészáros Lőrinc, a felcsúti polgármester földjeinek nagysága (saját jogon, cégén keresztül, illetve rokonsága kapcsán) meghaladja-e az 1200 hektáros limitet, a Nemzeti Földalapkezelő azt a megnyugtató választ adta, hogy semmi gond, hiszen a testvér által bírt földterület nem számít, az összeszámolásba csak az egyenes ági rokont kell belevenni, az oldalágit nem. Emlékezhetünk rá, volt ilyen máshol is az országban.

Jogilag az sem volt kifogásolható, hogy Budai Gyula rokona nyert. A „magasságos” jogállamot az sem zavarta, ha unokaöccsöket kellett egy-egy diadalos pályázat után értesíteni. A döntés törvényes és jogszerű – minden alkalommal ezt a fideszes egyenválaszt vágták a hoppon maradt gazdák fejéhez Borsodban, Hajdú-Biharban és Fejér megyében egyaránt. Ami érthető. Azt azért mégsem mondhatták, hogy bocs, intézményesen csaltunk, és földhöz juttattuk a vazallusainkat, illetve a pereputtyukat.

A gazdák már tudják, csúnyán átverték őket. Már megint. Ezért kezdtek szántani a más földjén. Jogilag talán támadhatóan. Csakhogy az a jogállamot féltő hatalom, amelyik szóban annyira védi a külföldiektől a magyar földet, a gyakorlatban pont azok elől zárta el a boldogulás útját, akik otthon, a faluban, a mezőgazdaságból tervezték a megélhetést.