2005. december 23-án, a már akkor különféle ügyészségi vizsgálatokkal szembenéző Silvio Berlusconi miniszterelnök sajtókonferencián rohant ki a L’Unita napilap ellen, amelyet azzal vádolt meg, hogy hadjáratot folytat ellene manipulált híreivel. Aláhúzandó az újság politikai – úgymond kommunista – hovatartozását, bizonyítékként felmutatta a L’Unita egyik 1953. márciusi számának címlapját, amelyet Sztálin elhunytának szenteltek. Silvio Berlusconi már egy éve nem Itália kormányfője, a L’Unita pedig két évtizede nem kommunista, hanem csupán baloldali napilap, minthogy a párt, mint olyan, 1991 februárjában feloszlatta magát.

Mindezt annak kapcsán érdemes felidézni, hogy hétfőn az Országgyűlésben Rétvári Bence, KDNP-s igazségügyi államtitkár – nyilvánvaló bölcs tanácsadói szorgalmas munkájának betudhatóan – váratlanul idézte a L’Unitából a Sztálin halálára megjelent írást. Bizonyítandó, hogy milyen kommunista orgánumnak is nyilatkozott Mesterházy Attila, azaz „ki is állt szóba” a szocialista párti elnökkel. Ezzel az erővel persze a Magyar Nemzetet is lekommunistázhatta volna, anno az is méltatta a szovjet vezető érdemeit. Harrach Péternek volt ideje felkészülni: a L’Unita egy cikkében már tíz napja az Európai Unió beavatkozását sürgette „a demokratikus szabadságelveket sértő” választási regisztráció tervezett magyarországi bevezetésével szemben.

Most már csak az a kérdés, hogy a kormányban kitől kell engedélyt kérnie Mesterházy Attilának, ha egy külföldi lap interjút kér tőle. Legfeljebb még az, hogyan próbálják majd lejáratni a Fidesz lépéseit szintúgy antidemokratikusnak minősítő nem baloldali, netán egyenesen konzervatív lapokat, például a Die Weltet, a Financial Timest, vagy az Economistot.