Hallgató hallgatók

Öt-hat éve utcára vonultak a hallgatók, hogy a tandíj ellen tiltakozzanak. Nem is egy megmozdulást szerveztek fáklyákkal, transzparensekkel, ahogy azt kell. Az erről szóló népszavazási kampányban is igen aktívak voltak, de ez érthető, miért ne elleneznék a diákok a „fizetős felsőoktatást”. Az persze érdekes volt, hogy annak ellenére tiltakoztak, hogy nekik egyáltalán nem kellett volna fizetniük, mert a tandíjat a kormány felmenő rendszerben akarta bevezetni, de ennek okát szépen megmagyarázták: nem maguk miatt, hanem a következő generáció érdekében demonstrálnak. Ilyen erős a szolidaritás Magyarországon.

Most csend van. Ugyan jóval kevesebb fiatalt vesznek fel egyetemre, mint akkor, közülük többnek kell tandíjat fizetnie, ráadásul sokkal magasabb összeget, mint az öt-hat évvel ezelőtti tiltakozások idején, de csend van. A hallgatók hallgatnak, pedig újabban már az önfinanszírozó felsőoktatás tervéről beszélnek a döntéshozók. A mai diákok nem emelnek szót a következő generációért, akiknek nem tízezer forintos tandíjat vagy részleges költségtérítést, hanem a képzés teljes összegét kell majd kifizetniük. De nem csak az utánuk következőkért, maguk miatt sem vonulnak utcára fáklyákkal és transzparensekkel. Noha a felsőoktatásból az elmúlt két évben kivont több tízmilliárd forint a jelenlegi hallgatók oktatásának színvonalát rontja.

Amikor a múlt héten az egyetemi zárolások hatásáról írtam, gondoltam, megkérdezem a hallgatói önkormányzatok vezetőinek véleményét is. Aztán elment ettől a kedvem. Minek húzni ezzel az időt? Úgyse mondanak semmit. Évek óta nem mondanak semmit. Nem az a baj, hogy nem szidják a kormányt. Azt is megírnám, ha védenék a mostani intézkedéseket. A hallgatást viszont nem lehet megírni. A hallgatói önkormányzat álláspontja szerint: … (csend). Amikor nyilatkoznak, mindent érezni, csak azt nem, hogy valóságos emberek valóságos érdekeit képviselik. Ha valamit mégis muszáj mondani, akkor elkenik. Lapítanak.

Ezzel nincsenek egyedül. A rektorok éppolyan csendesek voltak mostanáig, mint amennyire hangosan érveltek az előző kormányok alatt minden intézményes érdeksérelem esetén. Úgy tűnik, nekik sem jött be ez a taktika. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében aki együttműködik, azt megkopasztják. A bankvezetők is együtt akartak működni, amit a kormány úgy értelmezett, hogy akkor náluk még mindig van pénz, amit el lehet venni. El is vették.

A gyógyszergyártók is együtt akartak működni. Pisszenésüket sem lehetett hallani, miközben lépésről lépésre felére csökkentették a gyógyszertámogatások összegét. Nem tiltakoztok? Akkor jövőre még többet veszünk el. A rektorok is együttműködtek. Az eredmény: a legújabb zárolások már működőképességi kérdéseket vetnek fel. Abból látszik, hogy a helyzet mennyire súlyos lehet, hogy váratlanul néhány felsőoktatási vezető megszólalt.

A hallgatók nem tartanak itt, ők még együttműködnek. Nem is marad el a jutalom, hamarosan csökkentik az ösztöndíjaikat. Leckének is jó lesz.

 

2007 októberében a HÖOK szervezésében tiltakoztak a Margit hídnál a tervezett tandíj ellen
2007 októberében a HÖOK szervezésében tiltakoztak a Margit hídnál a tervezett tandíj ellen
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.